dr

Az új munkahelyemmel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Még nem akarok véleményt alkotni.
Halálra unom magam bennt, mert már mindenki szabadságon, nekem a sztrájk(ok) miatt kínszenvedés be meg hazajutnom, és egyfolytában jogszabályokat olvastatnak velem. Nagyon száraz...
Erre este belépek az iwiw-re és a kismillió gyógyszerész ismerősöm mind ezzel bombázza az üzenőfalat:
(1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 63. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(6) Az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a jogászok oklevele doktori
címet tanúsít. Ezek rövidített jelölése: dr. med., dr. med. dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur.
Na mondom újabb unalmas jogszabályok...
Erre beleolvasok és bazz...

Januártól csináltathatok új személyit. A gyógyszerészek is megkapják a doktori fokozatot, pharm D. formájában visszamenőlegesen is.
Cool

Normális dolog az, hogy mindig beleborzongok, valahányszor meghallom a Chibo reklám zenéjét?

Fly me to the moon
And let me play among the stars
Let me see what spring is like
On Jupiter and Mars
In other words, please be true
In other words, I love you

Csak kétszer láttam eddig a teljes Neon Gensis Evangelion sorozatot. A movie-t háromszor.

Holnap meg új életet kezdek. Igazi hardcore, bele a közepébe módon.

Szegényke

Újra Sun city-ben...
Még egyszer utoljára...
A vonaton találkoztam ex-lakótársammal és nagyon jót dumáltunk. Biztos bolondnak tart amiért együtt lakásunk ideje alatt alig kommunikáltuk, de azóta akármikor találkozunk mindig ömlik belőlem a szó. Lehet tényleg bolond is vagyok...
Aztán lógtunk Csigusszal. Jó volt. Vettem ajándékokat is végre. Egy személy letudva.
Kezd karácsonyi hangulatom lenni. Imádom a Dóm teret ilyenkor (is). Előtte még találkoztam az egyik japán diákkal is. Fene, hogy nem tudtam megjegyezni a nevüket... Dumáltunk pár percig, ami ugye tilos, mert a szerződésem tiltja hogy barátkozzak, vagy beszélgessek velük.
No comment.
Szóval kérdeztem és mesélte, hogy nem megy haza karácsonyra. Ezen elgondolkodtam, és csak egy dolog villant a fejembe állandóan... "Szegényke"
Borzalmas lehet, csak a vizsgákra koncentrálva egyedül karácsonyozni míg a családod a földgolyó másik felén.

Szexi

A nyelvem folyton odatéved a számban. Recés a széle, még új, most tömték. Fiatal doki volt, ideges, amiért a reméltnél több munkát adtam neki, amikor amúgyis el volt maradva a napi ütemtervével. Értem én, csak sokkal kedvesebb fogdokikhoz vagyok szokva. Nem kérdezett semmit, beadta az érzéstelenítést és munkához látott, majd a végeztével kilökött az ajtón. Még szerencse hogy tudom mi ilyenkor a teendő. Pár órát nem enni, este nem fogat mosni...
Azt mondta, ha ez a tömés letörik, akkor koronára lesz szükségem. Ez fájt a legjobban. Mindig volt pár lyukas fogam, betömték, de büszek voltam rá, hogy vigyázok a fogaimra. Nem volt komolyabb bajom velük.
Valahogy e szavak hallatán úgy éreztem kudarcot vallottam.

Gyorsan felvidított a kedvenc játékboltom a közelben. Be kellett néznem, most költöztek új épületbe. Csigának meg is találtam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
Elérzéstelenített szájjal kérdezem az eladó srácot, hogy hová helyezték a szexi anime babákat. Úgy hangozhattam mint egy beteg pszichopata, aki nagyon zavarban van. Fennt voltak az emeleten, de eszméletlen sokba kerültek. Nem baj, mert az emeleten találtam valami sokkal jobbat. Mikor levittem fizetni a srác nagyot nevetett.
- Hát ez nem túl szexi.
- Tudom, de ez most felülírta a korábbi elképzelésem.
:)
Jó lenne ha ilyen könnyen letudnék másokat is. Vagy Csigának csak azért könnyű vásárolnom, mert mindenki másnál jobban ismerem? Nem ismerem eléggé a húgomat? Ezért van az hogy fogalmam sincs mit vegyek neki? És a szüleim...? Apa a legnehezebb. Ő mindig nehéz.
Persze a saját ajándék kvótámat mindig tudom mire költsem. Azonnal. Tavagy Guitar Hero, idén Nintendo DS! Citromzöld.
Nagyon cool!

Welcome on board

Megkaptam az állást.
Az angol megmérettetés cseppet sem volt nehéz. Csak casual conversation, nothing special. Érdekes, hogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam az angol nyelvű rész alatt. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, ha angolul beszélek...
De kanyar vissza, most ugyanis magyar vagyok és cseppet sem vagyok magabiztos. Parázok, gyötrődöm és stresszelek. A héten vállaszt kell adnom, és bár egyértelmű, el kell fogadnom, mégis vacilálok.
Jöjjön egy kis pro-kontra, csak hogy rendbetegyem magamban is.

Pro:
1. Szinte már több barátom él Pesten mint itt. Jó lesz összejárni velük, új embereket megismerni rajtuk keresztül.
2. Végre viszonylag jól fogok keresni.
3. Presztizses meló, aminek hallatán az ugyan ilyen végzettséggel rendelkezők mind elismerően csettintenek, hogy "ez igen".
4. Lesz autóm.
5. Ingyen használhatom a konditermet, medencével, szaunával.
6. Csak egy év, felfoghatom úgy is, hogy összejött egy 1 éves postdoc ösztöndíj, csak épp kedvezőbb a helyzet hisz nem kell új országba költöznöm hozzá.
7. Végre nem tékozlom el a tehetségemet semmittvésre, hisz mind a végzettségem mind a képességeim meg vannak ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek.
8. Pesten sok lehetőség van, több mint itt.



Kontra:
1. Rossz lesz megválni ettől a várostól. Egyszer már megtettem, majd beledöglöttem.
2. Hiányozni fognak az ittmaradt barátaim, még akkor is, ha nemsokára lehet hogy ők is követnek majd.
3. Új albérletet kell keresnem, és mivel közel lakom Pesthez, a szüleim már jelezték, hogy "Ugye hazaköltözöl?" Brrr... Nagyon elkényelmesedtem a saját albérletben, nem akarom ezt feladni.
4. Nagyon félek a vezetéstől, rossz sofőr vagyok, a Pesti forgalom elborzaszt.
5. Hiányozni fog a megszokott konditermem.
6. Félek a munkától. Minden aspektusától, hisz semmit nem tudok róla. Persze beletanulok majd, de mi van ha nem?
7. Félek az új munkatársaktól, mi van ha mind besavanyodott felnőtt?
8. Azt sem tudom miben illik megjelenni egy ilyen munkahelyen. Félek, hogy a ruhatáram nagy részét nem használhatom majd. Bye-bye farmer, hoodie, slampos egyetemista stílus...
9. Nem szimpi hogy ledolgoztatják az ebédidőt.
10. A szabadidőm jelentősen beszűkül majd.
11. A szüleim megölnek ha visszautasítom.
12. Útálom Pestet. A belváros elmegy, de a többi része mind undorít.

101

Amikor már tényleg lemondtam arról hogy én még idén állást találok, újra hívtak a nagy R-től. Harmadik forduló hétfőn.
Parázok.
Azért, mert szinte semmit nem tudok erről a munkakörről.
Azért, mert félek a költözéstől, az új munkatársaktól, az autóvezetéstől, és attól, hogy rosszul döntök, és már az első héten ott akarom majd hagyni, de még 3 hónapot hányom-vetem magamban, mert nem merek lépni, és ez a 3 hónap pokol lesz.
Félek a harmadik fordulótól is, ugyanakkor örülök is az angol nyelvű megmérettetésnek.
Félek az öltönyös irodai munkától, a szabadidő hiányától, a koránkeléssel együtt járó hányingertől...
Félek Budapesttől.
Ez fura, mert borderline pesti vagyok már több, mint 20 éve, de az elmúlt 9 év Szeged rámnyomta a bélyegét. Imádom azt a várost, és Budapestet mint valami negatív tükörképének látom. Mint Mario meg Wario.

Tegnap Bécsben voltam. Először volt időm kicsit csatangolni a városban, bár nem először járok ott. Megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nagyon szép volt, de karácsonyfadíszeken és puncson kívül mást nem lehetett kapni :/ Megnéztük a Mariahilfert is, ahol karácsonyfadíszeken és ruhákon kívül mást nem lehetett kapni... :/
Geeky kis lelkem remélt valami jó kis comic book store-t vagy ilyesmit... Ja, és életemben nem voltam még olyan zsúfolt Mekiben, mint ott. Minden ülőhely foglalt, és a legtöbb melllett pedig már sorban is álltak.
Tennék fel képeket, hogy kerek legyen a bejegyzés, de a tesóm fényképezőgépe volt csak nálunk. Nála vannak a képek.

Csak vidd tovább a dalt...

Dávid bennt maradt!
...
Wow... sosem néztem még Megasztárt. Nem ismerem egyik korábbi megasztár győztest sem, és szerintem még az American Idol-ban is jobban otthon vagyok, mint ebben a műsorban. Aztán pár hete elkezdtem nézni anyával. Csak beszélgetni akartam vele egy kicsit, és oda ültem mellé. Sosem nézek tv-t szinte, csak a Playstationhöz használom.
Megnéztem vele egy adást, és ráébredtem mennyire hiányoznak a közös családi tévézések. Szerintem a Dallas óta nem néztünk semmit együtt rendszeresen. Persze mivel a húgom már nem él itthon, így sem az igazi, de mindenképp előrelépés az eddigiekhez képest.
Még kedvencem is van: Dávid.
A térdem vertem örömömben, hogy a mai gyengébb teljesítménye mellett is bennt maradt. Persze ez teljes egészében az üresfejű tizenéves tyúkokból állló fangirl hordájának köszönhető, de mindegy.
Nyerni szerintem a Viktor fog, de örülök, hogy láthatom még Dávidot is.
Szegény Tamarát nagyon sajnáltam. Meg is könnyeztem a búcsúját, de úgy gondolom elegánsan távozott, eddigi legjobb teljesítményével.

Mi is történt még a héten? Privát gazdasági válságom tovább tart, azaz még mindig semmi potenciális álláslehetőség...
Ma esett a hó, bár nem maradt meg, de mindenképp durva, figyelembe véve a tényt, hogy egy hete ilyenkor még pólóban mentem ki az utcára. (Na jó, egy laza pulcsiban....)
Jövő héten Bécs és Karácsonyi vásár!
Kb ennyi...
Písz áut!

Mess

Elhanyagoltalak pici blogocskám... Ne haragudj, de...

Big time... :( Még mindig semmi válasz munkaügyben, bár nem is bánom annyira. Jobb szeretnék inkább külföldön szerencsét próbálni. Épp erősen várom, hogy az ölembe pottyanjon egy ajánlat (merthogy ötletem sincs, hogy kezdjem a keresést mondjuk egy floridai állás után...)

Megvolt a halottak napja. Szépen telt, és örülök, hogy sikerült elmondanom anyának, mennyire örülök, hogy a szeretteim nagy részét még nem vesztettem el, és viszonylag kevés emberre kell ilyenkor emlékeznem. Olyan ritkán mondom neki hogy szeretem...

Persze most is Halloween lázban égtem. Útálom, hogy nálunk nem ünneplik. Valahogy az egész kocepció számomra szervesen összefonódott a 80-as évekkel. Szerintem az E.T. miatt. Abban találkoztam először a Helloween-el azt hiszem... Ilyenkor általában full 80-as filmeket nézek... de most kihagytam az E.T.-t, inkább a Vissza a jövőbe mellett dönöttem. Imádom ezt a filmet is... meg az egész 80-ast, meg a rozsomákot...

Power of love

Ezt ma fotóztam. November 3 és pólóban kimenős verőfényes napsütés a hátsó kertben. Imádom. Warm and fuzzy feeling-et fokozta ma ez a videó is.

Battle cat

Megvolt az állásinterjú tegnap. Ez már egy igazi 'nagyfiú' munkahely lenne. Nem hiszem, hogy valami nagyot alakítottam volna... Nem volt vészes, de a végén közölték, hogy kicsit magas bérigényt adtam meg. Ettől leizzadtam... Azt a bérigényt írtam be, amivel egy haveromat felvették annak idején 2 éve ugyan ilyen munkakörbe... :/
Mindegy, most alig tudok másra koncentrálni, mint a szombati bulira. Végre találkozom a barátaimmal, akikkkel nyár óta csak a neten futok össze. Még a 10 éves érettségi találkozómat is hajlandó vagyok kihagyni érte, mert a mostani barátaim sokkal fontosabbak, mint néhány blast from the past...

Megérkezett közben Skeletor és egy Battle cat figura is. Állati! Viszonylag olcsón hozzájutottam, ami azért jó, tekintve hogy Battle cat tényleg csak egy darab műanyag, minden action feature nélkül, és első ránézésre valami vásári kacatnak tűnhet. Még szerencse hogy én tudom értékelni :)
Csinálok róluk pár fotót ma délután.

Találkozók

Mostanában szinte már a készülő disszertációmmal takarózok... Szó szerint, mert káoszban látom át leginkább a dolgokat. De nem is ez a lényeg.
Pénteken visszajeleztek a Richtertől!
Behívnak elbeszélgetésre, sőt meg akarnak hallgatni a törzskönyvezői munkakörben is, pedig arra nem is jelentkeztem! Ez nagyon feldobott, bár aztán később megtudtam, hogy a Richter már viszonylag régen keres törzskönvezőt, csak nem talál, mert senki nem akar odamenni...
Mindenesetre elmegyek, aztán meglátom. Akármi is lesz, ez már igazi "nagyfiú" munkahely lesz.
És ekkor még nem ért véget a péntek. Nem sokkal később ui újra megkerestek, csak most egy norvégiai gyógyszerész állás miatt. Erről is hallottam már, ki lehet menni egy évre, és amilyen kaladvágyam mostanában van, még meg is tenném. Viszont a phd-t előbb mindenképp be akarom fejezni, szóval ez most elnapolva...
Még azon filózom, hogy lemondjak-e teljesen a külföldi post doc terveimről, vagy álljak végre a sakramra és kérjek egy ajánlást Hustonba? Ez még egy fogas kérdés...

Megvolt az egyetemi évfolyamtalálkozó. Nem is volt olyan rossz. Hihetetlen hogy már 5 év eltelt. Az együtt töltött 5 év sokkal hosszabbnak tűnik, mint az azóta eltelt idő. Sok nagy pocak, sok esküvői/gyerek fotó, de alapjában véve nem sok változás. Persze végzés után olyan 2 évig még simán találkoztunk viszonylag gyakran az egyetemen, szóval azért nem volt az olyan rég, amikor utoljára láttuk egymást.
Jövő héten gimis találkozó. Nem jelentkeztem rá. Valószínűleg nem is megyek el. Sokkal kevesebb kedvem van hozzá, pedig az 10 éves lesz... Kerekebb szám, és bunkóság hogy kihagyom... de annyira NEM AKAROM!
Pedig nem is volt rossz osztályom... Egy szemétláda vagyok...

Nagy változás?

Hát az a bizonyos "Nagy változás" még várat magára...
Igazából az életem az eszméletlen unalmas szintet súrolja mostanában. Rengeteg szabadidő helytelen eltöltése. Erről szól. Már azon a szinten vagyok, hogy akkor is végigviszem a Super Mario World-öt, ha addig élek is...
Erre ma ezt találom a Penny Arcade-en:

Olyan hihetetlenül aranyos :D

Csak mert hihetetlen jó fej vagyok, dobok egy linket a Dr. Mario zenéjének hangversenyi változatához. Eszméletlen jó :D

Dr. Mario

Megismertem egy nagyszerű embert a héten, akiről többet nem mesélhetek sajnos. Ha meg tenném, meg kellene öljelek titeket :)

Szombaton évfolyamtalálkozó lesz, amivel kapcsolatban még mindig vegyesek az érzelmeim. Egyenlőre az 'A-terv' az, hogy elmegyek, lekezelek mindenkivel, eszek, kicsit dumálok, sokat kérdezek majd másokról, hogy ne kelljen magamról beszélnem, aztán korán lelépek.
Már előre látom ennek a tervnek a keréktörőjét.
Dönci.
Nálam fog aludni, gondolom együtt is megyünk majd... és ő biztos nem akar majd korán hazajönni. Dammit...

Nagy változás?

Tegnap feladtam egy állásjelentkezést. Az elsőt már rég óta. A munka nehéz, de jól fizet és elismerést hozna. Nem tudom akarom-e egyáltalán. Nagyon nagy változásokat idézne elő az életemben, és nagy lépés lenne afelé, hogy tényleg felnőjek. El is kéne költöznöm hozzá Pestre.
Most nem merek belépni a levelezőmbe...

Az esküvő

Hát túl vagyunk rajta.
A tesóm immár asszony. Jól sikerült. Még a kis meglepetésem is működött. Csináltam egy tribute videót mindkettőjüknek csecsemőkortól a jelenig. Mindenki meglepődött, sírás is volt, szóval siker...
Az este többi részéről sajnos nem mondható el ez. Legalábbis részemről. Igyekeztem meghúzódni a háttérben, hogy még véletlenül sem kelljen mulatnom. Ugyanis nem tudom hogyan kell. Egyszerűen nem tudom. Ki merek állni egy csomó prof elé előadást tartani, de nem merek kimenni a rokonok/barátok (inkább csak ismerősök) közé táncolni. A legrosszabb az, amikor valami körtáncba kezdenek, és én maradok az egyetlen aki ül. Ez ugyanis feltűnő. Ilyenkor megpróbálnak berángatni a körbe, ami még rosszabb, mert erre azonnal a "csak azért sem!" magatartással válaszolok. Ez nálam ösztönös.
Vagy magamtól, vagy sehogy. De annyira nehéz magamtól...
Egyszerűen üres vagyok. Kiemehetek oda, csinálhatom azokat a mozdulatokat, amiket mások, még mosolyoghatok is, de végig azon fogok gondolkodni, hogy mi értelme ennek? Beállni a sorba, nem kitűnni. Ezen kívül több nem jut eszembe.
Üres vagyok.

Lassan jó lenne leakasztani egy munkát is. Jövő hónapban egyetemi + gimis évfolyam/osztály találkozó. Az egyetemire el kell mennem, ha már ebben a városban lesz. Már be is jelentkeztek hozzám ittalvásra. Nagyon furcsán néznének rám, ha azt mondanám nincs kedvem menni. Pedig nincs, de hozzájuk mégis inkább közlebb érzem magam, főleg hogy egy részükkel még most is napi kapcsolatban állok.

Ja, és tegnap este sikerült nyélbeütnöm egy jó kis Ebay üzletet! Lassan itt a mindenszentek. Mi is lenne stílusosabb, mint egy Skeletor figura? Alig várom, hogy megérkezzen!

Hanayume

Húgom esküvője part 1. Ma lement a polgári meg az egyik templomi. Este kis vacsora csak szűk családtagoknak...
FAILED
Nem tudom miért, de valahogy nem szűk családtagok is jelen voltak lásd pl a pap és családja, ezért nemigen fértünk el a kibérelt asztalnál az étteremben, én 2 nagyi közé voltam szorítva, és az egyik sokat ivott... Tesóm, a menyasszony (Hanayume-chan :) menyasszony japánul) nemigen volt megelégedve a kiszolgálással, és azzal sem hogy folyamatosan anyának kellett kiabálnia, aki az asztalsor túloldalán ült, ha akart valamit. Az ültetést sem értem, hogy miért nem tartottuk be, emiatt szorult anya és apa a pótülésekre.
Ráadásul anya hiperszenzitív volt, és a tesóm a vacsora végén mondott neki valamit, amin ő megbántódott. Emiatt kicsit paprikás most a helyzet.
Remélem a holnapi 2. felvonás jobban fog sikerülni . . .

Dexter

A héten kezdtem el nézni a Dexter című sorozatot. Sokan ajánlották már korábban, de valahogy eddig kimaradt.
Nos... nagyon tetszik. Kellően beteg és izgalmas, de a főhős monológjai a kedvenceim. Ahogy felismeri, hogy mennyire különbözik a környezetétől, és ahogy metódikusan mindent megtesz azért hogy beilleszkedjen. Hogy ne tűnjön ki. Olyankor mintha magamat hallanám...
Mosolyogni egy fotón csak hogy ne lógj ki a sorból?
Randizni valakivel csak hogy ne lógj ki a sorból?
Been there, done that...
Néha én is úgy érzem hogy üres vagyok belül. Ezzel a sorozattal hamar végezni fogok.

SZIN 1

Szeged kis város.
Újra és újra el kell ezt mondanom magamnak. Csak egy ilyen kis városban történhet meg, hogy egy fesztiválon éjszaka, sötétben belebotlok az iwiw stalker-embe. És megörtént. Ő jött oda hozzám, én meg sem ismertem volna. Úgy beszélt, mintha egy hírességgel találkozott volna éppen. Kííínos pillanatok. Nagy nehezen leráztam, de nem volt könnyű, mert közben Dönci is a képbe került, és beszélni kezdett. Ha Dönci beszél, akkor mindenféle butaság ömlik a buta szájából...
De mi történt tegnap?
Kezdtünk a nagyszimpadnál, ahonnan gyorsan leléptem, majd ALVIN! Fergetegeset buliztam, nagyon érzi a nyakam a headbang-et... Közben találkozások ismerősökkel, majd Kiscsillag. Sátorban, ezer fokban... de akkor is jó volt. Utána Morcheeba, közben még kis iszogatás Anitáékkal, és a végére totál bekészülés. Ekkor került újra elő Dönci, aki ex-évfolyam/szobatársam és nálam száll meg. Tudni kell róla, hogy mellette mindig kalandos az élet. Tegnap sem volt másképp. Még hazaindulás előtt részegen bevásárolt 2, azaz KÉT darab csülköt. Ott hagyott egy valag pénzt érte, otthon ettünk belőle vagy 3 falatot, és ő utána még hányt is. Szép.
Kíváncsi vagyok mi vár ránk ma...

SZIN 0

Ígérjétek meg, hogy soha nem fogtok körüzenetet küldeni az iwiw-en a volt áltsulis osztálytársaknak, "Gyere át hozzám vasárnap, összehívom a régi bandát és bulizunk egy jót" szöveggel, amikor valójában piramisjátékos előadást akarsz tartani nekik!
Nagyon rossz poén :(

Fura, hogy erre a találkozóra milyen szívesen indultam, a gimisre meg nem akarok elmenni, holott a gimis osztályom sokkal jobban szerettem. Ráadásul az 5 éves egyetemi találkozó is közelít. Lehet hogy fogom magam, összeszorítom a fogam, és elmegyek mindegyikre. Nagyon antiszociális kezdek lenni mostanában egyébként is.

Tegnap kimentem SZIN 0. napra. Az a szívás, ha az ember már nem egyetemista, hogy az ilyen bulikra nehéz a társaságot összehozni már. Főleg akkor, ha a "társaság" nagy része agyatlan diszkózenére gerjed, és inkább otthon iszik. Mindegy, kimentem egyedül, és bár sokáig úgy éreztem egy nagy. felkiáltójel villog a fejem fölött, "Egyedül van" szöveggel... később rájöttem, hogy kurvára ne feltünő.

Meghallgattam a Backyard Babies-t, akiket csak a a Guitar Hero III-ból ismerek. Nagyon nagy bulit csináltak, bár nem voltak túl sokan rajta. Sajnos az elejét lekéstem, mert viszonylag korán kezdtek. Azt gondoltam a kedvenc számom, a Minus celsius már biztos le is ment... de aztán a végén a 3. visszatapsoláskor lejátszották! Eszméletlen volt!
Az utána következő Tankcsapdán legalább 5X annyian voltak. Én pörögtem kicsit HS7-en, aztán bekerültem valahogy egy raggie party-ba egy sátorba, ahol épp a Korai öröm kezdett. Jó volt, nagyon élveztem, de a meleg/füst/pára kombó végül kiűzött a sátorból. Kifelé menet még megálltam Csapdán, de megint csak arra jöttem rá, hogy már nem nekem szól a zenéjük. Volt ott egy 6 éves forma kislány az apja nyakában. Pici öklével a sátánfejet formázva kalimpált. Nagy szám volt :) Aztán eljöttem...
Ma Kiscsillag, Alvin és persze Morcheeba! Ezeken biztos ott leszek.

Batman

Életem legboldogabb farsangja volt.
A farsangokra jellemző volt, hogy sosem készültünk fel rá időben. Mindig az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy mi legyek, és ennek gyakran olyan kínos eredménye született, mint a "törpe", a "legyező" vagy a "pillangó".
Gondolhatjátok milyen boldog voltam, amikor 9 éves koromban anya azzal jött haza, hogy este a farsangon Batman leszek! Valami ismerősétől kérte el a jelmezt, és én első pillanatban kicsit csalódott is voltam, mert azt hittem a jelmezhez az "izmok" is mellékelve lesznek. Hisz Batman is csak a ruhájában volt izmos a filmben, civilben nem. Amint a fejembe húztam a csukját már semmi sem számított. Csak az, hogy én vagyok Batman.
Eszméletlen sikerem volt.
Mindenki tudta ki van a maszk alatt, de mégis mindenki Batman-nek szólított. Olyan fiúk hívtak fogócskázni a művelődési ház nagyteremében, akik azelőtt sosem beszéltek velem. Még egy kalandba is bevettek, amikor is kilógtunk az egyik ablakon a lezárt udvarba. Fantasztikus volt. Kilógtam a sok elcsépelt Cowboy, Robot, Lány, Törpe és egyéb jelmez közül. Én voltam a legklasszabb. Talán valami díjat is nyertem, nem emlékszem már.
Sosem felejtem el.
:)
Imádtam Batmant.
Persze megvolt a film kalózkópián, nem sokkal a permier után. Anya nem vitt el rá a moziba, akárennyire is könyörögtem. Egy barátom volt Pesten megnézni és mesélte, hogy egy nagy Batman figura lógott a moziban a plafonról. Akkoriban még nem voltak elterjedve a moziban az életnagyságú reklám táblák sem. Szóval ez igenis nagy szám volt.
Persze rongyosra olvastam a filmképregényt, és egy cirkuszi látogatás során a cirkusz előtti bazársoron kaptam egy Batman figurát is. Gumiból volt, nem lehetett mozgatni, de imádtam. Elő is keresem majd, meg kell lennie valahol...
Aztán egyszer hazafelé a suilból a trafik kirakatában megláttunk egy Batman akciófigurát. Bootleg volt, azaz hamisítvány, de ezt én akkor nem tudtam, és nem is érdekelt. Minden srác akart egyet. Akkoriban a nagyim vigyázott rám délutánonként, és én amint hazaértem hozzá megkértem, hogy hagy vegyem meg a Batmant. 180 Ft volt. Mama beleegyezett, és én visszasiettem a tafikba, mielőtt a többiek megelőznének. Utána nagyon szorgalmasan írtam meg a leckét a mamánál, és szót fogadtam egész délután. Nagyon hálás voltam neki. Anyánál egy ilyen kérés minimum egy veszekedést, és több nap reménytelen könyörgést jelentett volna, majd hónapokkal később valamilyen alkalomra kapott ajándékként manifesztálódott volna.
Mikor beindult a Batman képregénysorozat itthon két sokk ért. Az egyik az volt, hogy Batman ruhája nem fekete, hanem szürke-kék. A másik pedig a történetek színvonala volt. A Gyilkos tréfa nem egy 9 évesnek való sztori. Nem értettem, és megrémített. Ennek ellenére vettem a képregényt.
Ezt a visszaelmkéezés áradatot is az új Batman film váltotta ki belőlem. Még mindig a hatása alatt állok.

Dark Knight

Most értem haza a moziból.
Ez a film valami zseniális lett! Teljesen a hatása alá kerültem. Útáltam az előző részben Christian Bale-t mint Bruce Wayne-t, és most is tartom a véleményem miszerint nem jó választás, és útáltam az előző rész tojásfej alakú Batman maszkját, amit sajnos itt sem cseréltek le. Viszont ez a film mindezen hibák ellenére is eszméletlen jó!
Olyan mintha egy szuperhős filmhez a változatosság kedvéért még forgatókönyvet is írtak volna!
Olyan mintha újraírták volna az első Batmant, ami a 9 éves önmagamnak szólt, úgy hogy így majdnem 20 évvel később újra élvezni tudjam.
Fenomenális!

Tegnap éjjel 2 körül, miután befejeztem a csetelést, és megnéztem egy filmet, ami túl ciki ahhoz, hogy leírjam a címét ide, kifeküdtem a teraszra a babzsákfotelomban, és ezt hallgattam.
Viva La vida!
Nem tudom megunni ezt a számot. Eszméletlen jó! Folyton ezt hallgatom.
Néztem a csillagokat, élveztem a hűs szelet, és azt hiszem a japánok erre az érzésre használják azt a szót, hogy "moe".
Végre újra az albérletemben vagyok. Bár hétvégére megint csak egyedül maradok, mert minden ismerősöm elhagyja a várost, ahogy szokta... Azért mégiscsak jó lesz. Mindjárt indulok edzeni. Szinte ekörül forog a napom. Ez nem jó, tudom... Kicsit magányos vagyok. Ahhoz képest mindenképp, hogy az egyetemen mennyire közösségi ember voltam. Ahogy az amcsik mondanák, social butterfly.
Na ez a post megint nem szól semmiről :)

OMG! Egy ideje már nem léptem be a myspace oldalamra, most belépek, és vagy 6 szülinapi köszöntő várt! Van egy rakás vadidegen contact-om, tudjátok milyen a myspace, de hogy még fel is köszöntsenek a szülinapomon... ez megelepett :D
De jól esik, így egy hónap távlatlából is.

Oh boy...

Elállt az eső!
Talán a tegnapi posztom elriasztotta.
Ma családi szülinapozás volt azt unokatesóméknál. Nagyon jót ettünk, tuti rémálmaim lesznek éjszaka. Már csak azért is, mert a szép nap lezárásaként, azért már megvolt az első borzongásom is. Az előbb beléptem iwiw-re és egy üzenet várt egy volt gimis osztálytársamtól 'Osztálytalálkozó' subject-el.
Oh boy...
Itthon vagyok a szülői házban. Ez a számítógép még a nagy világégés előttről való, utoljára gimiben update-eltem a hardware-ét, szóval épphogy csak netezni lehet vele. Az új heppje, hogya firefox azonnal kifagy és kilép ha egy iwiw üzenetet próbálok megnyitni. Nem volt ez másképp most sem. Explorerrel meg tudnám nézni, de a fenének van kedve hozzá. Ráadásul attól a csajtól jött, akit a legjobban útáltam az osztályban.
Nem volt rossz osztályom egyébként. A fiúk úgy általában jóban voltak (1 kivétellel, akit mindenki rühellt). A lányokkal már más a helyzet. Ők klikkesedtek, és volt néhány klikk, akiket ki nem állhattam. Na ez a csaj is egy ilyenből való. Ráadásul ő is útált engem. Nem egyszer hangot is adott ennek. Én általában reakcióra sem méltattam, ami csak még jobban dühítette. Máig sem értem mi baja volt velem, nagyképűnek tartott, mert jók voltak a jegyeim, megvoltak a nyelvvizsgáim, síma utam volt az egyetemre, és eléggé idegesített, hogy az órákon borderline szellemi fogyatékosokkal kell tökölődni, ahelyett hogy haladnánk az anyaggal.
Óh, a régi idők nagy csatái :)
Szóval osztálytalálkozó.

Nincs kedvem hozzá.
A legjobb haverom külföldön van, ő biztos nem lesz ott. A fiúk nagy része még nem házas, de nem tudom mennyire fog cikinek számítani, ha én barátnő nélkül jelenek meg. Persze addig még bármi történhet, és tudok még pár személyről, aki szintén szingli, de a lányok egy jelentős része már rég családanya. Szerintem az én világom elég messze áll az övékétől. Idegenek vagyunk egymásnak, és nem értem miért kéne kiállnom egy rakás idegen elé, és elmesélni életem legutóbbi 5 évét, amikor kereken 5 éve hogy nem láttam őket, és újabb 5 év fog eltelni egy újabb találkozásig. Ez nonszensz.
Akit kedvelek, azzal úgy is tartom a kapcsolatot, akit meg nem az nem is érdekel.
Oké, lehet hogy van ebben egy adag önmegvalósítási hiányérzet is. Szerettem volna legalább a PHD-t felmutatni a második osztálytalálkozóra, de addig már biztos nem fog összejönni.
Lehet hogy mégis írok annak a texasi fickónak. Ha fogadna és kimennék, legalább lenne valami ürügyem a távollétre. Már csak emiatt is megérné postdoc-ként egy évet az USÁban tölteni.

Eldöntöttem. Kell egy Nintendo DS.

Otthon

Ezt a hetet itthon töltöttem. Nem akartam ilyen hosszan maradni, de így alakult. Helyettesítgettem a családi válllalkozásban, de egyébként semmi fontos nem történt.
Esett szint egész héten, ami nagyon nem jellemző erre az évszakra ugyebár... Már nagyon unom. Ma lenyírtam a füvet, olyan röpke 3 óra alatt, és amikor végeztem újra itt toporgott a küszöbön egy vihar...




Elvállaltam egy hét helyettesítést egy közeli patikában. A tulaj egy bolond. Én szégyelletem magam, mikor olyanokat mondott, hogy a nála kapható flavonoid-vacak GYÓGYÍTJA az AIDS-et. Én szégyelltem magam, mert ugyan olyan diplomám van mint neki.
Hogy mondhat ekkora marhaságot egy szakember? Borzalom. Ha meg egy laikus hallja ezt tőle még el is hiszi neki.
Egy szerencse hogy őt fogom helyettesíteni, mert ha vele kéne dolgoznom egy hétig, biztos nem vállaltam volna el a dolgot. Legalább jól fizet. Szükségem van rá, ha ki akarok menni SZIN-re augusztus végén. Azt tervezem, hogy sátrat is viszek ki. Kényelmesebb lesz kinnt aludni, mint éjszaka hazataxizni, meg amúgy is régen voltam már kinnt sátorral egy fesztiválon. Jó buli lesz!

Haza

Legkorábbi emlékeim a hazáról az óvódából valók. Május 1-re készültünk, vagy lehet hogy egy másik ünnepre. A hazáról tanultunk, és hogy milyen fontos is az. Nekem a házunk járt az eszemben, és elismertem, az tényleg fontos... Ezután kioszották a zászlókat a felvonuláshoz. Én piros-fehér-zöld-et kaptam, de a gyerekek fele-fele arányban pirosat is kaptak. Az egyik srác pirosat kapott. Ledobta, hogy ő ezzel nem vonul fel. Az óvónők nagyon megijedtek, gyorsan felszedték, és adtak neki egy nemzeti zászlót, hogy fogja be a száját.

Nekem halál mindegy volt milyen zászlót kapok.

Lehet hogy emiatt van talán az, hogy nem érzem igazán magaménak ezt a hazát. Egy olyan korban nőttem fel, amikor egy idegen hatalom uralkodott a háttérből, nem csoda hogy nem fejlődött ki bennem szeretet iránta.

És hogy miért írom le mindezt? Mert lassan válaszút elé fogok kerülni. Elhagyjam-e ezt az országot? Nem hiszem, hogy sokat fogok teketóriázni. Vonz az új, az ismeretlen, és nem sokmindent jelent nekem ez az ország, a lakásunkon és a szüleimen kívül.
Még a himnusz dallamát is útálom.

Sweet

Szóval táplogattam kicsit, és simán megcsináltam azt a részt, ahol tegnap el voltam akadva a játékban.
(Kip akkora lúzer... Imádom ezt a filmet!)

Ma én is lúzerkedtem. A legnagyobb melegben elzarándokoltam a kondi terembe, ami zárva volt. Nyári nyitvatartás suxx. A legnagyobb lúzerség az, hogy ezt tegnap is eljátszottam, amikor is későn mentem, ezért volt zárva. Viszont nem vettem észre a nyári nyitvatartás kiírást az ajtón.
De az egész hetem ilyen volt, kezdve onnan, hogy az utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy megyek a Balatone fesztiválra... ekkor kiderült hogy már rég elkelt minde jegy.
Most este futottam egy jót legalább. Remélem a térdem nem készül ki nagyon tőle holnapra. Mióta tavaly előtt sielni voltam nagyon érzékeny.

Mamáról akartam leírni pár gondolatot. Kicsit mérges vagyok rá. Nem azért mert nem hívott fel a szülinapomon. Csak úgy általában. Míg kicsi voltam imádtam őt, de az elmúlt egy évben, mintha egy fátylat libbentettek volna fel a szemem elől. Annak látom, aki valójában... és ez nem tetszik.
Felhívom néha, mert ő sosem hív, de ilyenkor is csak az unokatesómékról beszélünk. Ők a mindene. Meg sem kérdezte még mi van velem. Nem is tudja, hogy már nem dolgozok az egyetemen. Semmit nem tud, és úgy érzem nem is érdekli őt semmi velünk kapcsolatban.
Jó lenne elmenni hozzá a Balatonra (ott lakik), de egyszerűen nincs kedvem. Nincs kedvem vele találkozni.
Ez szomorú.

Hogy valami teljesen random, de sokkal vidámabb dologgal zárjam...
Erre csak egy jó szó van: Kawaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Megyek is tolok egy kis Mariót!
^_^

AAAarrgh

Rohadt játék...
Már több mint 10 órát beleöltem és most veszem csak észre hogy két fejlesztő grid van minden karakterhez! Franc! Én csak a felsőn fejlesztettem, és nem értettem miért nem tudok használni semmilyen fegyvert, vagy páncélt. Hát mert azok az alsón vannak.
Eszméletlenül meg van bonyolítva minden. Minden képességhez licensz kell, de ezen felül meg is kell venni őket. Ráadásul a városok eszméletlen kiismerhetetlenek. Rohangálsz, mint a töketlen kutya mire egy-egy árust megtalálsz. A szereplők sem túl szimpatikusak eddig. Talán Bash, de neki meg a ruhájával van gondom. Ki tervezte vajon ezt a szerkót? Mint egy transzvesztita focista...
Legdurvább, hogy kinnt van a hasa. Ezen még nem sikerült túllépnem...
Valahogy nem érzem, hogy ezek a szepelők akkora karakterek lennének, mint mondjuk Squall, vagy Auron voltak. Balthier arcifejezései, akcentusa, és mozgása nagyon el vannak találva, de a ruhája neki is olyan, mintha Rómeót ötvözték volna egy drag queen-el...

Final Fantasy XII

"Ez a jegy egy belépő egy más világba!"
Ezt mondta a mozigépész Danny Madigan-nek az Utolsó akcióhősben, és én is ezt éreztem, mikor végre a kezemben tarthattam a Final Fantasy XII lemezét.
Jellemző rám, hogy későn szerzem be a játékaimat, amikor már rég leárazták őket. Most sem volt ez másképp. Imádom az Ebay-t!
Annak idején a Final Fantasy VIII életem egyik legmeghatározóbb játéka volt. Sosem éltem még át hasonlót. Mintha a film a könyv és a videójáték médiumok egymásba gyúródtak volna. A végigjátszás után hiányoztak a karakterek, mintha régi barátoktól vettem volna búcsút. A PS2-t is a Final Fantasy sorozat 10. részéért vettem meg, ami szintén nem okozott csalódást. Ezek a játékok fantasztikus mesék, mesék melyeket sosem felejtessz el, mint amiket a nagyid mesélt mikor kicsi voltál, csak itt a nagyit egy kis fekete gépdoboz helyettesíti :)
Még csak a játék elején tartok, de már alig várom hogy belevessem magam ebbe az újabb kalandba. Egész nap ez járt a fejemben.

Az elmúlt héten itthon voltam a szüleimnél. Az unokahúgom diplomaosztójával kezdtünk, aztán itthon maradtam, mert a hét második felében Balatonra mentem a barátaimmal. Nagyon vártam már ezt a kis nyaralást, mert rég láttam őket, hiányoztak, és szükségem volt végre egy bulira.
Most hogy hazajöttem valahogy minden értelmét vesztette. Nem találom a helyem.
Nagyon jól éreztem magam velük ebben a pár napban, és nem kívánkozom vissza a szürke hétköznapokba. Holnap visszamegyek Szegedre és egyfolytában az jár a fejemben, hogy mi lenne, ha elköltöznék onnan.Úgyis munkát kell keresnem, mi lenne ha Pesten keresnék? Útálom a várost, de a barátaim nagy része ott él. Mellesleg karrier szempontjából is sokkal előnyösebb... Nem tudom mit tegyek. Ez a mondat akár életem mottója is lehetne...

Érdekes.
Tegnap írtam egy bejegyzést, de valamiért nem tette közzé a blog... Mindegy, csak azért lett volna fontos, mert tegnap volt a szülinapom.
Felköszöntöttek a barátaim, ami fura, nem vagyok hozzászokva. Mivel nyáron van a szülinapom, mindig csak a szűk családdal ünnepeltem. Az egyetem alatt is ilyenkor már otthon voltam.
Nem is szeretem ha a barátaim tudják mikor van, mert kényelmetlenül érzem magam, ha felköszöntenek. Most azonban kinyomozták, és fura mód nem éreztem rosszul magam.
Ma Marcie phd kiosztóján voltam. Jó volt, utána pedig ettünk egy jót páran. Klassz nap volt ma, jól érzem magam ebben a városban nagyon. Már csak pár barátom van itt, de ők jó barátok, és jó velük.


Tegnap meg Heaven Street 7 koncerten voltam. Rájöttem mennyire hiányoznak az életemből az élő koncertek Már vagy 3 éve nem voltam egyik nyári fesztiválon sem. Nincs kivel elmennem, egyedül meg nem akartam... Idén ki kéne menni legalább a SZIN-re...
MOZDULJ!


Ja, és visszatért az iwiw stalker-em is :/

Tiszavirág

Ma láttam először tiszavirágzást. Tudom, hogy csak 1-2 nap az évben, amikor látható, de akkor is szégyen, hogy már kb 8 éve itt élek, és még sosem láttam.

Kapcsolatok ... >->

Gondolom mindenki ismeri azt az érzést, amikor "harmadik kerékké" válik egy barátja mellett. Útálom ezt. A legtöbb "barátommal" álatlában megszakadt a kapcsolatom, amikor komolyabban járni kezdtek valakivel. Olyan, mintha már össze is házasodtak volna... Nem lehet már együtt lógni velük úgy mint azelőtt.
Csiga ez alól többé-kevésbé kivétel. Talán azért mert már akkor is kapcsolatban élt, amikor megismertem. Viszont meg van az a rossz tulajdonsága, ami minden turbékoló párocskának meg van. Ők mindent jobban tudnak nálad, jobban tudják mi a jó neked, és majd ők összehoznak valakivel!
Na ezt kb annyira útálom, mint a harmadik kerék dolgot.
Nemsokára itt a szülinapom. Nem szeretem ha az ismerőseim tudják mikor van. Mivel nyáron van, sosem köszöntöttek fel az iskolában. Nem panaszkodásképp mondom, pont ez a lényeg. Nem is hiányzik, hogy a családomon kívül bárki mással megünnepeljem a szülinapom. Frusztrál. Sosem volt nagy szülinapi party-m haverokkal, és nem is akarok.
Erre Csigáék bulit szerveznek nekem egy csajszinál, akinél állítólag bejövök. Nagy hiba volt elárulni nekik a szülinapom...
Nem tudom miért, de kiráz a hideg a "lányoktól, akiknek bejövök". Szeretnék én választani majd egyszer, ne engem válasszanak. Persze ez most nagyon "nagy macsó" szövegnek hangzik, de ez van.
Útálom a stalkereket, akik iwiw-en írogatnak ismeretlenül, hogy mennyire szeretnének találkozni velem... Nem is ismernek. Ha tudnák mekkora game/comic/anime-geek vagyok, vajon akkor is érdekelném őket? Mert ha igen, az már egy jó pont.
Direkt igyekszem nem attraktívan kinézni, de ezek szerint nem működik a dolog...
Nemrég pedig találkoztam egy régi óvodai "szerelmemmel". Nagyon creepy volt. Nem tudtam mit mondjak neki. Mit mesélsz el 20 év történéseiből egy borderline vadidegennek? Ő is furán érezhette magát. Két külön világ vagyunk, akik imádtak együtt hupikék törpikézni 5 évesen.
Crap, épp most jelentkezett be msn-en. Remélem nem priviz rám most...

Anya

Anya ma meglátogatott. Eljött a tesómmal, aki vizsgázni jött a városba. Nagyon örültem neki. Ő is boldognak tünt, egész nap soppingolt és a várost járta. Szegény, olyan ritkán kapcsolódik ki. Ritkán szakít időt magára... Félt hogy lefényképezték gyorshajtásért az autópályán. Remélem nem. Olyan mérges voltam, hogy ez az incidens beárnyékolta a délelőttjét. Sokkal több boldog délelőttöt érdemelne.
Gazdára lelt a kiskutyánk is. Egy 3 gyerekes család fogadta be. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó sora lesz ott, és örülök, hogy gyerekek mellé került. Annyira barátságos kis jószág, biztos hogy nem lett volna jó őrkutya belőle. Kíváncsi vagyok vajon milyen nevet adnak neki.

To punish and enslave

Akkora Transformers pillanatot éltem át az előbb...
Jövök hazafelé, megyek át a zebrán, hallgatom az Instruments of destructiont a Transformers soundtrackről a Dr. Megatron nevű iPod-omon, erre beáll mellém egy fekete audi, mindkét oldalán egy nagy amcsi rendőrségi logóval, aminek a közepén a Decepticon jel virított! A hátuljára is rá volt írva szépen, hogy "To punish and enslave", mint a filmben
Én meg csak álltam ott leesett állal...

Viszlát Carter

Megölték Apa kutyáját. Egy rottweiler volt, aki Apa műhelyét őrizte. Carternek hívták, és megmérgezték.
Valószínűleg be akartak törni az este, mert a kutya lábai sérültek voltak, és vérzett is. Aztán a nap folyamán rosszul lett, és elpusztult. Az állatorvos szerint megmérgezték.
Ki az az állat, aki egy asztalosműhelyből akar lopni? Mégis mi a fenét? Kalapácsokat? Ráadásul a műhely riasztóval van védve, egyébként sem tudtak volna bejutni. És ezért kellett annak a szegény kutyának meghalnia...
Olyan sok tehetetlen düh fortyog most bennem...

Aláírtam a szerződést a japánokkal. Vegyesek az érzelmeim, de gondolom most már minden új munka előtt ugyan ez a félelem fog elfogni. Vajon leszek valaha biztos abban, hogy 'Igen, ezt akarom csinálni!' ... ? Vajon, ha a WWE ajánlana egy munkát akkor is bennem lenne ez a félelem azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem tetszik majd? Természetes ez?

A vezetés is egyre jobban megy. Az autó kezelésével már nincs olyan sok gondom. Sokkal inkább a közlekedési szabályok figyelembe vételével. Valami mindig elkerüli a figyelmemet. Egy tábla, egy gyalogos, egy index... Hogy lehet ennyi mindenre egyszerre figyelni? És egyesek még zenét is hallgatnak közben! Én biztos nem tudnék...

Hogy kicsit vidámabb témával zárjak:

Minden változik, akár egy pillanat alatt is...

Lehet mégis lesz munkám. A japán tanárom mégis alá akar iratni valami szerződést velem részmunkaidőről. Gondolom egyébként nem tudnak elszámolni a nekem kifizetett pénzzel.
Hihtetlen, hogy egy nap alatt mennyit tud fordulni veled a világ.

Ma voltam vezetni is. Idén 10 éve, hogy van jogsim, és idén 10 éve, hogy semmit nem vezettem mióta megszereztem. Veszek pár órát egy szegedi iskolában. Pont az iskola tulaját kaptam meg oktatónak, egy hatalmas nagy darab pasas, hosszú őszes hajjal, és őszes borostával az arcán. Mikor először megláttam kicsit parázni kezdtem... De ma vezettem vele, és elképesztő, hogy milyen türelmes. Egy rossz szava nem volt, akárhogy is bénáztam. Még egy gúnyos hangszínt sem ikatott be egyszer sem.
Bámulatos.
Lehet hogy tényleg megtanulok vezetni?

My memory... I'm loosing it.

I downloaded Smackdown this weekend at home. I wanted to watch it, and guess what happened! I FORGOT! I completely forgot to watch Smackdown. I know it's just the "B" show, but I really wanted to watch it. Now, that I'm in my flat again, I guess I'll download it again here, but still... I'm starting to get worried about my memory. It's like I'm having memory losses all the time. I'm standing in the pantry, wondering why I came in, and stuff...
...

I've finished watching the 6th season of Scrubs.
Scrubs is a wonderful thing that bring so much joy to my life. I'm really grateful I've found this series. The time we spent together was a real emotional roller coster ride, and I'm starting to realize that my life is full of Scrubs-moments.
Like today, when I was saying goodbye to Anita at the post office, and I felt that I should kiss her. Oddly, she seemed like she wanted to be kissed too. By me?!
I've never thought she'd like me. That was a veird moment.

Lazlo Bane - Superman

I also swear right now, that I won't be such a lazy scum anymore, and from tomorrow I'll really start working on my dissertation and stuff.
Hmpf...

A lot of things...

A lot of things happened since my last entry.

I choose to use English, becaues I don't want anybody to find out about this stuff I'm going to write down. I never shared the address of this blog anywhere, but just to be double sure I'll use English now.

So I finally quit my job.
I've been really fed up with all the sh*t, so I quit. But me, being the scaredy cat couldn't just stand up and say I'm quitting. No. I had to lie about getting a better job offer. Yep.
I'm sure you know those situations, when you tell a little white lie, and it just grows and grows like an avalanche, or Pinocchio's nose... until everybody sees through your lie.
I'm afraid it's happening. I lied that I quit, so that I could take a better job. But in reality, I don't have any job. To make things worse, I run into my ex-co-workers all the time, and they are asking me about my new job constantly. So I lie and lie and lie again. It's getting hard to keep track of my lies now. I'm using English since my ex-co-workers don't understand it, so if they could somehow find my blog, they wouldn't understand it.
Silly huh?
This song is written about me
Well, at least I'm free now. I've never felt this good in a really long time.
:)


I still can't get over the fact that I met Triple H. Last night I had a dream about him. We were drinking beer together, and having a conversation. Not as superstar and fanboy, but as two regular guys. It was AWESOME!
I've found this photo. A girl took it in Vienna. He wanted to get Trips of course, but I'm in the picture too. Kinda funny! Especially with my captures...

FINALLLY!

FINALLY THE KING OF KINGS IS BACK ON HIS THRONE!


Triple H is 12 time WWE champion!
I just watched Backlash, and I never even blinked once during the last half hour. The championship match was amazing. Triple H is a true warrior, and he deserves every last bit of fame he's got.
During the match I realized, I should have told him how I want him to be not just 12 times, but 22 times WWE champion. Man... I'm so sorry I missed that opputunity, when I met him in Austria. My head was so empty, all I could say was how he's my favorite wrestler. What a dork I am...
Watching him win was amazing today. I screamed my heart out at the end of the match. I was really emotional, and it was one of the best days in my life!

I also found this treasure yesterday

Japán állás

Nagyon szerettem volna megkapni egy részmunkaidős állást, mint diáktanácsadó aki a japán diákokat koordinálná az egyetemen. Ma megtudtam, hogy nem kaptam meg az állást, mert túl fiatal vagyok és férfi. Féltik a lányokat.
Hozzátették, hogy ha homoszexuális lennék, akkor nem lenne akadály.
Micsoda őrült világ ez...

WWE wrestlemania revenge tour Vienna 2008

Nemrég értem haza a bécsi Wrestlemania revenge tour-ról!
Ez állati volt!
Ez volt a negyedik WWE adás amit élőben láthattam! 4-en indultunk kocsival tegnap hajnalban Bécsbe. Balázs vezetett, és szerencsére a fórum normálisabb tagjai jöttek még velünk. Bécsben gyorsan becsekkoltunk a hotelbe, aztán irány a Toys'R us játékbolt, ahol Hardcore Holly és Cody Rhodes, no meg Beth Phoenix osztottak autógrammot. Nem kifejezett kedvenceim, de azért jó volt. Sajnos nagyon kevés idő volt csak a fotókra, én pedig anya fényképezőjét vittem, ami pedig nem a felhasználóbarát mivoltjáról híres...
A képeim vacakok lettek.

Az eventen sajnos kapásból rossz élményekkel gazdagotdam
Nagyon szemetek voltak a securitynél. ELVETTÉK A TÁBLÁKAT! Mindet. Mindenkitől.
Mikor ott könyörögtem nekik, hogy ne legyenek már ilyen köcsögök, észrevették, hogy fényképező is van nálam, és azt is el akarták venni. Na ekkor szabályosan kitéptem magam az engem markoló öregasszony egyik kezéből, a jegyem a másikból, és gyorsan elvegyültünk bennt a tömegben.
A mörcs árak nagyon el voltak szállva, de Manchester után számítottam erre. 32 euró volt egy póló. Azért persze vettem egy új Triple H pólót.

A meccsek eleinte nem voltak nagy számok, de a szünet utánra azért belehúztak.
Bizarro land volt rendesen. Umaga hatalmas pop-ot kapott Kendrickékkel szemben. Állati volt.
JBL pedig akkora heat-et, hogy azt hittem megsüketülök. Az Amcerica the beautifult énekelte a rignben, meg persze szidta Ausztriát, amivel akkor én is egyet értettem. Felvettem az egész énekét, de a hang elég vacak. Rámegyek premierrel, hátha tudok javítani rajta, aztán megy fel Youtube-ra.
És ekkor jött a legjobb rész.
A meccsek után megkerestük a buszokat hátul. London osztott pár autógrammot, elmondta, hogy szülinapja van, és hogy nagyon fura volt ez a meccs. Egy csaj bevallotta neki, hogy Umagának cheer-elt, mire London irónikusan megkérdezte "Everybody else cheered for Umaga?"
Erre persze volt nagy röhögés.

Amikor a buszok elindultak, vagy 5 autó indult azonnal utánuk. Köztük mi is, sőt még egy taxi is. Igazi flúgos futam volt, üvöltöttek a WWE bevonulózenék több autóból is. Piroson, busz sávon, mindenen át a Renessaince hotelig. (Megjegyezni, ez lehet a törzshelyük Bécsben!)
Ízelítő a hangulatból:


Ezután kiszálláskor elcsattant pár fotó, de egyedül Maria állt meg, mikor bekiabáltam neki, hogy hol fog este bulizni? Ekkor jött oda, és közölte, hogy "I'm all about partying!"
Pózolt képekhez, és én voltam a második aki mellé állt. Igen ám, de egy kölyök feje épp benne volt a képben, ezért újat kellett csinálnunk, és a vaku lassan töltött fel. Én kínosan éreztem magam, ezért megjegyeztem Mariának, akit még mindig átkarolva tartottam, hogy milyen finom az illata.
Na ezt nem kellett volna. Ennél "creepybb" dolgot nem is mondhattam volna, de iszonyúan zavarban voltam, üres volt a fejem, és tényleg jó illata volt.
Nem mondott semmit, csak elbúcsúzott és bement. Bocs fiúk, elijesztettem, de legalább az én fotóm megvan
Azért minimum akkora lúzernek éreztem magam, int J.D. a Scrubs-ból...

Ezután még megvártuk míg megkajáltak a hotelben. Látszott a kajálda, bár egy átlátszó függöny takarta az ablakokat, azért ki tudtuk venni ki hol ül. HHH és Maria maradtak a legtovább, csomó ideig dumáltak...
Ezután már nem jöttek ki.

Viszont ma reggel visszamentünk, és pont a check out közben kaptuk el őket. HIHETETLEN mák volt! Triple H aláírt mindenkinek, és egy csajszi megmutatta neki a HHH tetkóját a vádliján, ő meg megállt és Regal-al együtt szemügyre vette. Mi meg közben próbáltunk fotózkodni vele. Eszméletlen volt!
Elcsíptük még Cade-et, Burchillt, Umagát, Ortont, Malenkót, ha aláírásra nem is mindegyiküket, de fotókra igen.
Feltöltöttem minden képemet ide: http://community.webshots.com/album/563129606ztudpi
A többeik képei szerintem jobbak lettek ugyan. Alig várom, hogy fönnt legyenek azok is.

Tavasz

Végre hivatalosan is ki merem jelenteni, hogy itt a tavasz!
A hét elején még csak nyíladoztak a levelek a fákon, de most már minden zöld! Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt elfogadja az elmém, és úgy kezeli, mintha mi sem történt volna. Mintha a tél csak valami rossz álom lenne, ami már nagyon régen történt, és mintha a világnak ez lenne a természetes rendje.
Kinnt voltam sétálni. Gondoltam rá, hogy edzek ma, de végül a Burger Kingben kötöttem ki. Utána hogy enyhítsem a lelkiismeretfurdalásom gyalog jöttem haza.
Sajnos Csiga otthon van, Marcie és Anita pedig nem értek rá. Fura, régen annyi barátom volt ebben a városban, most meg szinte senkit nem ismerek már rajtuk kívül...

Csinálok egy videóklippet a Civil War képregényből!
5 perc 10 mp-ben fogom elmesélni a történetét! Ez most nagyon felspannol! Sokkal jobban, mint a disszertációm, amit jelenleg kéne írnom...

Ja, és ma végre sikerült medium fokozaton tökéltetsre játszanom rögtön két dalt is a Guitar Hero 3-ban! Úgy ordítottam :D

Alice Cooper: School's out
http://www.box.net/shared/xyt089fdw0

Rage against the machine: Bulls on parade
http://www.box.net/shared/qs3h9dr7ok


Ezt meg ma láttam és nagyon jót nevettem rajta. Én is eszméletlenül félek attól, hogy elrabolnak az UFÓk.

Buliznak a felettem lévő lakásban. Egyetemisták. Irigylem őket.
Bár én is az lennék még...
Ehelyett ma korán le kell feküdnöm, mert holnap munka. Nagyon útálom már. Ma csak 2x telt be a pohár. Nem azért jártam 5 évig egyetemre, hogy egy kis lóti-futi ugráltasson és polcokat pakoltasson velem. Jövő héten felmondok.
Nagyon félek tőle, mert biztos mérgesek lesznek rám. 1 évet ígértem de 2 hónapig sem bírtam. Mindegy, próbaidőn vagyok, megtehetem.
Remélem nem lesz semmi gond. Lehet hogy a következő bejegyzést már szabad emberként írom majd!
:D

Képregény börze

Múlt hét végén képregény börzén voltam. Egy barátommal mentünk fel Szegedrő Pestre autóval. Ha nem indultunk volna olyan korán, még éveztem is volna a "road trip" feelinget. Előtte szombaton azonban megbüntettek az ellenőrök a trolin teljesen igazságtalanul. Ez az incidens egy kicsit rányomta a bélyegét a hétvégémre, de mire megérkeztünk a börzére már minden bajom elszállt.
Rögtön leboltoltam a Vaterás vásárlásaimat egy sráccal még a bejárat előtt.
Link az idei zsákmányról: http://www.flickr.com/photos/denitro/2388280598/
Az akciófigurák nagy részét tőle szereztem. Végre megszereztem a New Adventures He-Man-t is. Karácsony óta vadászok rá, és gyerekkoromban a fél karomat oda adtam volna érte!
Az egész névnapi ajándékpénzem elszórtam, de megérte. Sajnos a hetem megint borzalmas volt, még a képregényeket sem volt időm elolvasni. Dönci crashelt a plészemen hétfőn és kedden (vissza kéne térnem az angolhoz? - fura érzés magyarul blogolni) aztán meló, ami egyre jobban suxx, de legalább fizet.
Nagyon reménykedem benne, hogy bejön ez a japán munka dolog. Ebben a hónapban eldől, és ha bejutok, már húzom is a csíkot a patikából.
Zárásként egy poénos kép rólam és Megsziről a Burger Kingben. Immár hagyomány, hogy mindg ott zárjuk a börzéket. Ja, és az új Angry Whopper is állati finom!

Álom

Tegnap nagyon furcsát álmodtam.
Egy barátom keltett fel álmomból, és kiráncigált pizsamában valami térre, ahol már többen is voltak. Ismerőseim, évfolyamtársak talán. Senki nem mondott semmit, hiába kérdeztem, hogy mi folyik itt. Aki kiráncigált, mintha Fau, Zoli és Csiga keveréke lett volna. Csak csitítgatott, és sürgetett. Felültetett egy kocsira ami egy szekérre hasonlított, és ekkor végre elmondta, hogy gyorsan el kell tünnünk innen, mert bombák vannak elrejtve.
A kocsi azonban nem indult. Mindenki csendben fegyelmezetten ült. Én leszálltam és visszaszaladtam a szobámba, ami mintha egy fa hajó kabinja lett volna. Felkaptam a farmerom a földről, és a pmp-met az ágyról. (Jellemző, hogy mennyire imádom ezt a kis szerkezetet, még álmomban is az a legnagyobb kincsem.)
Viszont mire kiszaladtam a kocsi és a többiek eltűntek. Maradt még néhány homályos alak, főleg lányok, akik nem mentek el, de innen már nem emlékszem sokra. Volt egy robbanás, de végül nem sebesültem meg. A robbanással eltünk a tér talaja, és alatta víz volt, a vízből pedig halak módjára egy pillanatra kibukkant minden eddigi szereplő, mintha csak egy színdarab végén hajolnának meg, Bizarr volt. Innen egyre inkább olyanná vált az álom, mint egy videójáték. A dolgok nem velem történtek, hanem a 'karakteremmel'.
A végén rájöttünk hol van, aki elhelyezte a bombákat. A talaj csempéi villogni kezdtek, és mutatták az utat hozzá. A gonosz furán ismerős volt, de nem tudom megmondani kire hasonlított. Egy lány volt még velem mikor elértünk hozzá, őt sem tudom ki volt. Sikított, mikor a gonosz agyonvert.
Azaz nem engem, hanem a karakterem. Egy puha baseball ütő szerűséggel csépelt. Az ütéseken látszott, hogy nem igaziak. Mint a pankrátorok ütései, vagy a filmek béna speckó effektjei. Fura módon azonban minden béna ütés valós hatás produkált. Kiverte a fogaimat, eltörte a bordáimat. Nem fájt, nem éreztem semmit, csak néztem magamat a távolból. Mikor végzett nevetve elsétált.
Vége volt.
Ő nyert.

Hope

For the first time in like 3 weeks, I'm filled with hope! I really needed this. I felt so screwed by not being able to work at the university anymore. Now, I feel like only good thigns can happen with me in the future. And that's what matters! :)

down

The reason I don't write much is that I'm really down. My whole world changed in a weekend, and I'm still trying to adapt. I miss everyting, and I feel really bad in work. I don't have time to anything, I'm consantly tired, I'm not moving forward with my phd, and life just sucks...
I want to wuit this job. I mean, even a clerck at a 7-11 got better job qualities than I do. Hell, I can't even sit down during the whole day. Man... my feet hurt so badly...
I didn't study for 5 years ad the university to do this... I didn't started the phd to do this... I'm so going to quit after next week!

I still don't feel good about my work. Some of my friends keep telling me: "Welcome to the real world!"
Should every work feel like crap? Aren't there any works... I don't know, you ENJOY? I've worked as an intern for 1 year, and it was fine. I didn't hated it. After that 3,5 years of PhD. It was fine, I didn't hated it. But now? I just hate my work. Okay it's only been 2 weeks. I promised myself I'll stay for a month before even considering quitting. I'm just afraid they won't let me quit.
This is crazy. I usually think about quitting a job before even starting it. I'm nuts...

My new job

I had my first day today in the huge pharmacy I work as a pharmacist from now on. It's brand new, so there weren't many customers today.
I really have mixed feelings. My collaegues are not really friendly. Nor it is the big boss. Every room is wired with cameras pointed at you. Somebody obviously wants to know ho many time do you spend in the laboratory preparing ointments... Crazy... And guess what! You only have half an hour for lunch, and you're not allowed to go out in the city. Oh, and it's not allowed to have lunch together with more than 2 persons. It's like a slave camp, or something...
Well, at least the money is good. Twice the money I made as a PhD student. Still I hope I'll get to like this job better. I have to stay for a year, and I'm really terrified just thinking about it right now...

Without my flatmate

My flatmate moved out today. His parents came to help move his things to his gf's apartment. They stayed for 3 days. It was really hard to carry the wardrobes and the new beds all the way up tho the 4th floor. I'm spent, and I have the flat here nearly empty. My new flatmate moves in tomorrow, and I also start my new job tomorrow (or at least I'll sign the papers, I'm not sure if I'll start tomorrow.)
Funny feeling. I'm trying to think of this all as a new beginning, but I'm still sad. I'll miss the university, and I'll miss my flatmate too.
I'm going to help out my japan teacher as an interpreter tomorrow at a lawyer. I'll have to translate only english, not japanese. Still, I'm a bit nervous. I'm also thinking about changeing my blog's language to Hungarian. I feel I could express my emotions better using my mothertounge.

My last day

This was the last day for me as a phd student. My scholarship expired today. I have mixed feelings. There's nothing I hate more than changes... but I really hated some people I orked with at the university, so part of me is glad it's over. But there are some I'll mis...
I'm happy, because I belive that from now on, I'll do a way more useful work!
http://www.box.net/shared/oxfd0eqgw8

I hate when things are over.

NPC

Have you ever felt that every person around you is just a mindless NPC?
This thought surfaced in my while waiting for the trolly this evening. After a while, the trolly came, and a huge crowd wanted to enter through the rear doors. The doors didn't open. The zombie crowd was confused for some seconds, after that they started to move tovards the open front door. I elegantly stepped to the back door, pushed the opener button, and entered.
Such sheeps...

Success!!!

I managed to keep my cool yesterday, so I'm really proud of myself. One of the 3 examiners forgot that he was supposed to come and actually participate on my phd exam. I had to call him, and we stared without him. By the time he arrived I was done answering for the other 2 examiners questions. I quickly answered for the third one and it was all over.
I got a five. (Five is the best note in my country.)

After that I took a train and went home. I haven't been home for like 5 weeks now... It feels good.
I'm reading Harry Potter now. This book is AWESOME! I want to finish it today, so I can leave it home for my sister to read. And tomorrow I'll meet some friends in Esztergom! I really missed them, so it'll be great!


Well... I did it! Read it all today, and I still had half the book to read this morning. That's it. The story is over. I feel a strange emptiness, though I'm really happy for the happy ending. It's like saying goodbye to old friends.
I read the first Harry Potter book when I was already a university student. There was such a hype around this books, I just had to read them. But since they were in the kiddie corner in every bookstore, I was too afraid and ashamed to buy a copy. So I downloaded the first book in pdf, and read it in English. My English was way worse back then. This was the first book I read in English. I just wanted to read a little to see if I understand it, but I couldn't stop. I read it in 3 days, and put aside all my shame, marched in to a bookstore and bought the second one. The names are often different in the Hungarian version, so I had a real hard time figuring out who is who and what is what. In Hungarian, Gryffindor is Griffendél, Slytherin is Mardekár, and so on... Many names differ, but the main characters are not changed. The Hungarian version of the 7th book only came out two weeks ago. I really had to concentrate on other things, so it took me 2 weeks to read it, which is a shame, I know... :)

I just want to say, I really wish, that my life's '19 years later' chapter will be as happy as Harry's. Besides, I'm the same age as Harry, since we both were born in 1980. Let's hope the best! :)

Exam

Well, it's friday. I'm not nervous anymore, but having an exam in the afternoon is a really pain.

"whernever there's trouble
G.I. Joe is there!"
-don't know why, but I keep repeating the G.I. Joe theme song in my head since this morning. Like a mantra or something...
So, it's soon time to "Be a hero".

Frustrated

I'm all frustrated about this exam on friday. I just wish i had it behind me already. The nightmares are starting, my head hurts, I'm having nausea... I've read the topics a thousand times now, but I keep thinking "What if something else comes up?" I'll face those old and well respected professors. What if I can't answer a question?

Weird weather

What a weird weather we have... It's snowing again. Today snow storms alternated with sunny hours the whole day. It first stared snowing yesterday during Marcie's defense. Yeah, she's through with her PhD. She passed the defense with flying colors. She's the best!

My job interview was fine. I think my future bosses liked me. Strange, I don't even know their names. The money is good, but I have to commit myself for a year. I think I can do that. It's going to be interesting to work as a pharmacist again. Truth is, I'm really fed up with everybody at the university. We do nothing the whole day long, it's really annoying. Most of my collegues are stupid, and I won't miss them. I'll miss some of them, but that's okay, we can still meet, since I stay in the city.
The now almost stopped. It was like a snowstorm 5 minutes before.

Well, gotta get back to my studies. My final exam is next friday. It's hard, since I have the new Rambo movie on my computer, and the new Harry Potter book lies on my bed... The temptation is ever so great. :)

My first job interview

It's tomorrow.
I'm scared.
I hope I make the right decision, by staying here in Szeged, focusing on finishing my PhD, and working in a pharmacy. I really don't know what to do, other than that. I can't get any postdoc scholarships until I finish my PhD...

Surprise visit

My parents visited me today in my flat. It was really a surprise to me, because I spoke to mom on the phone yesterady, and shel felt like I need him. So she and dad came today.
I was so happy to see them.
We had lunch at Alabardos, a really nice restaurant, and my mom brought my post from home. I received a Storm Shadow G.I. Joe figure, I bought on Ebay. This was my first G.I. Joe figure, when I was a kid. I received it from mom for Chrismtas. I still have him at home, and now I ordered the 25th anniversary edition. Basicaly the same figure, with better sculpt and articulation.
The best thing is, I can remeber both my old and my new figure as something special from mom :)

I'll have my final PhD exam on the 22nd of February. I started to study yesterday. I hope I'll pass it flawless. It's hard when you have a new video game (God of war 2), the new Harry Potter book, and a new action figure at hand... Such temptation...
:)

Slap the tail of a black cat!

This week I slapped the tail of a black cat on the way home. The cat was sitting on top of a woodden fence. He felt all safe and secure, and ejoyed the sun, but I touched his tail, that was hanging down as I passed. The cat got scared and jump off the fence. I couldn't hide my wide smile.
It was a beautiful sunny day, that made you think it's spring already, and I felt like all my troubles disappeared with that smile. Thank you black cat for making me smile :)

I also dicovered this song on my A2.
http://www.box.net/shared/t4r2l6x8ko
It was on the extended 4400 soundtrack, I've never really listened. I listen to it every day since then. This song really touches me. I try to think about it whenever I feel down. It's not really a happy song, but still... I want to leave behind something when I'm gone. I don't want to work only for money, lik many of my friends do. Sure they're rich, but there's just work and sleep in their life. And by work I mean working without heart and soul. I don't want to be like that.

I really don't know what to do.
My parents visited me today. They brought a big tv (my Grandma's old tv, which she gave to me). I set it up in my flat room, but that maybe a stupid idea, since I have to move out from this flat in a month...
We had lunch in my favorite mexican place, Gringos.
And then I asked my mom if I could work in her pharmacy at home. And seh answered "No."
She said it. Just like that.
They don't need another pharmacist.
I felt like I was struck by lightning. I feel like she doesn't want me in her life anymore.
But on the other hand it makes my decision easyer. I can stay in this town, and look for a job here.
Yeah...

Changes

So many things are changing in my life right now.
My boss told me, he can't hire me anymore after february. My flatmate told me he wants to move in with his GF, so I have to leave this apartment. I have to look for a new flat and a new job.
I really don't know what to do.
I could move back home, and work in my mom's pharmacy. I did that for a year after graduation, and I literally almost died. It was so seriously boring at home. No friends, nothing to do, just work... Well, at least the work was easy.
PhD was easy too. But now... I could go and work in a pharmacy for shitty money, or I could go and work in the one and only research lab in the city, also for shitty money... Which one to choose...?
I really wish I had a guardian angel, who direced me to the right direction...
Or I really wish I'd win the lottery, and live the rest of my life for comic books, movies, and video games... That'd be sweet :)
Damn, I just realized how unmotivated I am.
And also, I could change my blog's name to "Horrors of my life". That'd be more fitting.

And now to cheer me up... Stolen from Jet7.

RULES:
1. Put Your iTunes, Windows Media Player, MP3 Player, or whatever on Shuffle.
2. For each question, press the next button to get your answer.
3. You must write down the name of the song no matter how silly it sounds!
4. Put any comments in brackets after the song name.
I'll use my Cowon A2, not dr Megatron. I'm afraid he'd be too mean... ;)

If someone says, "Is this okay?" You say?
High and dry - Radiohead

How would you describe yourself?
After today - The Goofy Movie (I can't belive that! That's so true! :))

What do you like in a guy/girl?
Breath in breath out - Zagar (lol)

How do you feel today?
I'll be home for Xmas - Drew Seeley (those Xmas songs are still up? You get lazy when you have 30 gigs...)

What is your life's purpose?
Boogie wonderland - Hillary Murphy - Happy feet soundtrack (i loled again)

What is your motto?
Home - Beauty and the Beat musical (Okay, this is getting spooky...)

What do your friends think of you?
The herald angles sing (i swear I only have one Xmas album up o_O)

What do you think of your parents?
Feel good inc - Gorillaz ( I wonder how many times I'll lol again...)

What do you think about very often?
Chiquitita - Mamma mia musical (no comment)

What is 2 + 2?
Fake wings - Hack sign OST

What do you think of your best friend?
Brand new world - One Piece OST

What do you think of the person you like?
Reflection -Mulan OST

What is your life story?
You'll be in my heart - Tarzan OST

What do you want to be when you grow up?
3s & 7 - Queens of the stone age

What do you think of when you see the person you like?
No matter what - Beauty and the Beast musical

What will you dance to at your wedding?
Undertaker's Judgement day entrance with Kid Rock (I LOLLed so HARD! - That marrige is doomed for sure!)

What will they play at your funeral?
RUN RUN RUN - One Piece OST (That's weird... I promised myself, I'll smile when I die, just because I saw it in One Piece by Gol D Roger)

What is your hobby/interest?
Jesus of Suburbia - Green day

What is your biggest fear?
I'll try - Jesse McCartney - Peter Pan 2 OST (And yes, my bigges fear is growing up o_O this test is really magical!)

What is your biggest secret?
Over my head - Lit - Titan AE soundtrack

What do you think of your friends?
While you sleep - Zagar (lol I promise I won't kill anybody in their sleep)

What will you post this as?
Sword of glory - Motorhead

So Sword of glory it is.
:)

Awful defense...

If you finish up your PhD studies, you have to defend your thesis in front of a selected group of people. Teachers, researchers...
One of my friends "defended" today. It was terrible. The opponents were just cruel. They had really long questions, and they weren't really impressed by the poor guy's thesis...
He was embarrased.
But he's a PhD now, and he's off to Ireland next week for 2 years. So I guess it was still worth it.
But when I saw him standing there, trying to answer the questions, I thought "If I'll get questions this malicious, please somebody shoot me!"

This was another terrible day. Sometimes I think that this will never end, and I'll get a bad news every day from now on.
Like yesterday night, when I arrived back to my flat, and my flatmate told me, he wants to move in with his GF. Great. Now I have to look for a new flat and a new job from february.
Just great.

Terrible weekend for a terrible week.

I really hope 2008 won't be as bad, as this first month was until now. I came home for the weekend, but I'm already sick of it. My parents are just numb, I can't even talk to them about anything. I wanted to meet some of my friends, but I blew it, and now I feel bad about it too. I literally feel, that I'm going to be sick. I want to go back to my flat. Not that I like there so much, I just want to get away from here...
I really don't know what I'm going to do with my life. Sometimes I feel, that I just want to hide away from everybody forever. My life is a mess... and I really don't know what to do about it.

I decided not to think about the US trip anymore. I belive that my fate is in good hands, and so right now, my place is here. But I can't help the feeling, that I wish for those 3 to have a really terrible 2 and a half months over there. I hope everybody will hate them.
I can't help it. I'm evil.

I played Guitar hero all weekend. I beat the first setlist on hard mode. It's hard as hell. I had to practice every song for about an hour, so that I could play tem without getting boo-d out. The game really made me angry sometimes. I even punched the wall... >_>
I hope I can get better soon.
This blog is slowly turning in to a Guitar Hero blog...
Oh well, here's Black Magic Woman, one fo my favorite songs from the game:
http://www.box.net/shared/f1akw4pkc4

Terrible week

It was a ruff week. I'm really sad.
Two of my collegues are going to the US. It's a scholarship for 3 students for 11 weeks. And they were the only ones who knew about this. The biggest joke about it, is that one of them can't even speak English properly. But she's so full of herself, that she always must be the center of attention. I'm really pissed. They knew somebody else might be interested too (like ME!), so they kept this in secret. I'm disgusted. One of the 3 isn't even a student anymore. She's an intern. Not a phD student.
They say her place is not secured yet. I should take over, and kick her sorry intern ass out. Maybe I should, but then again, I don't want to spend 11 weeks in the USA with that other social butterfly b*tch. Just seeing her planning the trip makes me want to strangle her right there.
Why is life so unfair? Is it because I'm a loser? Would I be a winner if I screwed that intern bitch out of the equasion? The big questions of life...

Today I beat Guitar Hero 3 on medium difficulty. I've come a long way since this...

:D
The game was a present from Grandma! I really like it, I've played every day since I got it. It's really entertaining. I'm thinking about buying a Wii...

I'm in my flat again.
Feels weird after 2 weeks being home. I'll start work tomorrow. And I'll finish it in february.
My scholarship only lasts until february. I'm staring to worry about finding a job. I have to stay close to the university if I want to finish my phD in time.
Man, I missed my computer here in the flat :D