Én blog - Közelebb!

Mostanában nem akaródzott ide írnom. Gondolkodtam egy új blog indításán, esetleg közösen a barátaimmal. Én blog vs közösségi blog gondolata viaskodott bennem, most azonban úgy érzem az nem fog összejönni. A barátaim nem fogadták kitörő lelkesedéssel a dolgot, én meg nem akarom erőltetni.
A hétvégére házibuli volt megbeszélve, azonban ahogy az alkalom közeledett egyre többen mondták le. Végül csak 5 jelentkező maradt biztosra, erre a házigazda ma este lemondta. Oké az indok, miszerint azt szerette volna, ha többen jövünk össze, én mégis valahogy úgy érzem hogy ha nem ez az 5 ember marad a végén, hanem mondjuk egy másik 5 (a menőbb srácok), akkor meg lett volna tartva a buli.
Egyre inkább érzem úgy, hogy csak mellékszereplő vagyok néhány ember mellett ebben a társaságban. Örülnek, ha ott vagyok, nem tragédia, ha nem és ha csak én vagyok az egyetlen jelentkező, akkor "bocs de inkább halasszuk". Tudom, sarkítok, de így érzek. Szar ez az érzés, nem először találkozom vele... azt hinné az ember, hogy egy idő után megszokja...
Persze teljes mértékben az én hibám, tudom is hogy mi az oka. Egyszer talán majd elmondom.
Addig is azt hiszem folytatom az én blogot. Én egy sziget vagyok, és itt legalább főszereplő lehetek.

Szeretem az új Naruto openinget. Az animáció annyira nem nagy szám alatta (ahogy azt a Shippuudentől eddig már megszokhattuk), viszont tetszik a szöveg. Végre egy opening song, aminek értelme is van, nem csak "crazy crazy rainbow star". Persze tudom, a japán dalok fordításaival is óvatosan kell bánni. Ahány oldalon megnézem annyi féle verziót találok. Azt fogom most beírni ami a rajzfilmbe égetett feliraton szerepel. Nekem az tetszik a legjobban.

You've gotta be extra careful with
The things that are close and dearest to you
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it

Explain to me this happiness
That you just got to experience
Or maybe you're so blessed
That you can't remember?

That you are standing here now
That you live and breathe
They're all little miracles
Just by themselves.

You've gotta be extra careful with
The things that are close and dearest to you
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it
And I'll never take it for granted

It's fine to say "Never give up!"
And "Keep chasing your dreams!"
But the more time you spend talking big
The less you get done
I'll press that handful of courage against my heart
And with it's help survive another day
And I'll never take it for granted
LET'S GO!

Elég nehezen találtam meg a dalt magát normális minőségű mp3-ban, szóval leszek olyan kedves és tovább terjesztem az igét. Ha tetszett innen letöltheted:

Naruto Shippuuden opening: 4 - Inoue Joe - Closer

dr

Az új munkahelyemmel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Még nem akarok véleményt alkotni.
Halálra unom magam bennt, mert már mindenki szabadságon, nekem a sztrájk(ok) miatt kínszenvedés be meg hazajutnom, és egyfolytában jogszabályokat olvastatnak velem. Nagyon száraz...
Erre este belépek az iwiw-re és a kismillió gyógyszerész ismerősöm mind ezzel bombázza az üzenőfalat:
(1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 63. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(6) Az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a jogászok oklevele doktori
címet tanúsít. Ezek rövidített jelölése: dr. med., dr. med. dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur.
Na mondom újabb unalmas jogszabályok...
Erre beleolvasok és bazz...

Januártól csináltathatok új személyit. A gyógyszerészek is megkapják a doktori fokozatot, pharm D. formájában visszamenőlegesen is.
Cool

Normális dolog az, hogy mindig beleborzongok, valahányszor meghallom a Chibo reklám zenéjét?

Fly me to the moon
And let me play among the stars
Let me see what spring is like
On Jupiter and Mars
In other words, please be true
In other words, I love you

Csak kétszer láttam eddig a teljes Neon Gensis Evangelion sorozatot. A movie-t háromszor.

Holnap meg új életet kezdek. Igazi hardcore, bele a közepébe módon.

Szegényke

Újra Sun city-ben...
Még egyszer utoljára...
A vonaton találkoztam ex-lakótársammal és nagyon jót dumáltunk. Biztos bolondnak tart amiért együtt lakásunk ideje alatt alig kommunikáltuk, de azóta akármikor találkozunk mindig ömlik belőlem a szó. Lehet tényleg bolond is vagyok...
Aztán lógtunk Csigusszal. Jó volt. Vettem ajándékokat is végre. Egy személy letudva.
Kezd karácsonyi hangulatom lenni. Imádom a Dóm teret ilyenkor (is). Előtte még találkoztam az egyik japán diákkal is. Fene, hogy nem tudtam megjegyezni a nevüket... Dumáltunk pár percig, ami ugye tilos, mert a szerződésem tiltja hogy barátkozzak, vagy beszélgessek velük.
No comment.
Szóval kérdeztem és mesélte, hogy nem megy haza karácsonyra. Ezen elgondolkodtam, és csak egy dolog villant a fejembe állandóan... "Szegényke"
Borzalmas lehet, csak a vizsgákra koncentrálva egyedül karácsonyozni míg a családod a földgolyó másik felén.

Szexi

A nyelvem folyton odatéved a számban. Recés a széle, még új, most tömték. Fiatal doki volt, ideges, amiért a reméltnél több munkát adtam neki, amikor amúgyis el volt maradva a napi ütemtervével. Értem én, csak sokkal kedvesebb fogdokikhoz vagyok szokva. Nem kérdezett semmit, beadta az érzéstelenítést és munkához látott, majd a végeztével kilökött az ajtón. Még szerencse hogy tudom mi ilyenkor a teendő. Pár órát nem enni, este nem fogat mosni...
Azt mondta, ha ez a tömés letörik, akkor koronára lesz szükségem. Ez fájt a legjobban. Mindig volt pár lyukas fogam, betömték, de büszek voltam rá, hogy vigyázok a fogaimra. Nem volt komolyabb bajom velük.
Valahogy e szavak hallatán úgy éreztem kudarcot vallottam.

Gyorsan felvidított a kedvenc játékboltom a közelben. Be kellett néznem, most költöztek új épületbe. Csigának meg is találtam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
Elérzéstelenített szájjal kérdezem az eladó srácot, hogy hová helyezték a szexi anime babákat. Úgy hangozhattam mint egy beteg pszichopata, aki nagyon zavarban van. Fennt voltak az emeleten, de eszméletlen sokba kerültek. Nem baj, mert az emeleten találtam valami sokkal jobbat. Mikor levittem fizetni a srác nagyot nevetett.
- Hát ez nem túl szexi.
- Tudom, de ez most felülírta a korábbi elképzelésem.
:)
Jó lenne ha ilyen könnyen letudnék másokat is. Vagy Csigának csak azért könnyű vásárolnom, mert mindenki másnál jobban ismerem? Nem ismerem eléggé a húgomat? Ezért van az hogy fogalmam sincs mit vegyek neki? És a szüleim...? Apa a legnehezebb. Ő mindig nehéz.
Persze a saját ajándék kvótámat mindig tudom mire költsem. Azonnal. Tavagy Guitar Hero, idén Nintendo DS! Citromzöld.
Nagyon cool!

Welcome on board

Megkaptam az állást.
Az angol megmérettetés cseppet sem volt nehéz. Csak casual conversation, nothing special. Érdekes, hogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam az angol nyelvű rész alatt. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, ha angolul beszélek...
De kanyar vissza, most ugyanis magyar vagyok és cseppet sem vagyok magabiztos. Parázok, gyötrődöm és stresszelek. A héten vállaszt kell adnom, és bár egyértelmű, el kell fogadnom, mégis vacilálok.
Jöjjön egy kis pro-kontra, csak hogy rendbetegyem magamban is.

Pro:
1. Szinte már több barátom él Pesten mint itt. Jó lesz összejárni velük, új embereket megismerni rajtuk keresztül.
2. Végre viszonylag jól fogok keresni.
3. Presztizses meló, aminek hallatán az ugyan ilyen végzettséggel rendelkezők mind elismerően csettintenek, hogy "ez igen".
4. Lesz autóm.
5. Ingyen használhatom a konditermet, medencével, szaunával.
6. Csak egy év, felfoghatom úgy is, hogy összejött egy 1 éves postdoc ösztöndíj, csak épp kedvezőbb a helyzet hisz nem kell új országba költöznöm hozzá.
7. Végre nem tékozlom el a tehetségemet semmittvésre, hisz mind a végzettségem mind a képességeim meg vannak ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek.
8. Pesten sok lehetőség van, több mint itt.



Kontra:
1. Rossz lesz megválni ettől a várostól. Egyszer már megtettem, majd beledöglöttem.
2. Hiányozni fognak az ittmaradt barátaim, még akkor is, ha nemsokára lehet hogy ők is követnek majd.
3. Új albérletet kell keresnem, és mivel közel lakom Pesthez, a szüleim már jelezték, hogy "Ugye hazaköltözöl?" Brrr... Nagyon elkényelmesedtem a saját albérletben, nem akarom ezt feladni.
4. Nagyon félek a vezetéstől, rossz sofőr vagyok, a Pesti forgalom elborzaszt.
5. Hiányozni fog a megszokott konditermem.
6. Félek a munkától. Minden aspektusától, hisz semmit nem tudok róla. Persze beletanulok majd, de mi van ha nem?
7. Félek az új munkatársaktól, mi van ha mind besavanyodott felnőtt?
8. Azt sem tudom miben illik megjelenni egy ilyen munkahelyen. Félek, hogy a ruhatáram nagy részét nem használhatom majd. Bye-bye farmer, hoodie, slampos egyetemista stílus...
9. Nem szimpi hogy ledolgoztatják az ebédidőt.
10. A szabadidőm jelentősen beszűkül majd.
11. A szüleim megölnek ha visszautasítom.
12. Útálom Pestet. A belváros elmegy, de a többi része mind undorít.

101

Amikor már tényleg lemondtam arról hogy én még idén állást találok, újra hívtak a nagy R-től. Harmadik forduló hétfőn.
Parázok.
Azért, mert szinte semmit nem tudok erről a munkakörről.
Azért, mert félek a költözéstől, az új munkatársaktól, az autóvezetéstől, és attól, hogy rosszul döntök, és már az első héten ott akarom majd hagyni, de még 3 hónapot hányom-vetem magamban, mert nem merek lépni, és ez a 3 hónap pokol lesz.
Félek a harmadik fordulótól is, ugyanakkor örülök is az angol nyelvű megmérettetésnek.
Félek az öltönyös irodai munkától, a szabadidő hiányától, a koránkeléssel együtt járó hányingertől...
Félek Budapesttől.
Ez fura, mert borderline pesti vagyok már több, mint 20 éve, de az elmúlt 9 év Szeged rámnyomta a bélyegét. Imádom azt a várost, és Budapestet mint valami negatív tükörképének látom. Mint Mario meg Wario.

Tegnap Bécsben voltam. Először volt időm kicsit csatangolni a városban, bár nem először járok ott. Megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nagyon szép volt, de karácsonyfadíszeken és puncson kívül mást nem lehetett kapni :/ Megnéztük a Mariahilfert is, ahol karácsonyfadíszeken és ruhákon kívül mást nem lehetett kapni... :/
Geeky kis lelkem remélt valami jó kis comic book store-t vagy ilyesmit... Ja, és életemben nem voltam még olyan zsúfolt Mekiben, mint ott. Minden ülőhely foglalt, és a legtöbb melllett pedig már sorban is álltak.
Tennék fel képeket, hogy kerek legyen a bejegyzés, de a tesóm fényképezőgépe volt csak nálunk. Nála vannak a képek.