Oh boy...

Elállt az eső!
Talán a tegnapi posztom elriasztotta.
Ma családi szülinapozás volt azt unokatesóméknál. Nagyon jót ettünk, tuti rémálmaim lesznek éjszaka. Már csak azért is, mert a szép nap lezárásaként, azért már megvolt az első borzongásom is. Az előbb beléptem iwiw-re és egy üzenet várt egy volt gimis osztálytársamtól 'Osztálytalálkozó' subject-el.
Oh boy...
Itthon vagyok a szülői házban. Ez a számítógép még a nagy világégés előttről való, utoljára gimiben update-eltem a hardware-ét, szóval épphogy csak netezni lehet vele. Az új heppje, hogya firefox azonnal kifagy és kilép ha egy iwiw üzenetet próbálok megnyitni. Nem volt ez másképp most sem. Explorerrel meg tudnám nézni, de a fenének van kedve hozzá. Ráadásul attól a csajtól jött, akit a legjobban útáltam az osztályban.
Nem volt rossz osztályom egyébként. A fiúk úgy általában jóban voltak (1 kivétellel, akit mindenki rühellt). A lányokkal már más a helyzet. Ők klikkesedtek, és volt néhány klikk, akiket ki nem állhattam. Na ez a csaj is egy ilyenből való. Ráadásul ő is útált engem. Nem egyszer hangot is adott ennek. Én általában reakcióra sem méltattam, ami csak még jobban dühítette. Máig sem értem mi baja volt velem, nagyképűnek tartott, mert jók voltak a jegyeim, megvoltak a nyelvvizsgáim, síma utam volt az egyetemre, és eléggé idegesített, hogy az órákon borderline szellemi fogyatékosokkal kell tökölődni, ahelyett hogy haladnánk az anyaggal.
Óh, a régi idők nagy csatái :)
Szóval osztálytalálkozó.

Nincs kedvem hozzá.
A legjobb haverom külföldön van, ő biztos nem lesz ott. A fiúk nagy része még nem házas, de nem tudom mennyire fog cikinek számítani, ha én barátnő nélkül jelenek meg. Persze addig még bármi történhet, és tudok még pár személyről, aki szintén szingli, de a lányok egy jelentős része már rég családanya. Szerintem az én világom elég messze áll az övékétől. Idegenek vagyunk egymásnak, és nem értem miért kéne kiállnom egy rakás idegen elé, és elmesélni életem legutóbbi 5 évét, amikor kereken 5 éve hogy nem láttam őket, és újabb 5 év fog eltelni egy újabb találkozásig. Ez nonszensz.
Akit kedvelek, azzal úgy is tartom a kapcsolatot, akit meg nem az nem is érdekel.
Oké, lehet hogy van ebben egy adag önmegvalósítási hiányérzet is. Szerettem volna legalább a PHD-t felmutatni a második osztálytalálkozóra, de addig már biztos nem fog összejönni.
Lehet hogy mégis írok annak a texasi fickónak. Ha fogadna és kimennék, legalább lenne valami ürügyem a távollétre. Már csak emiatt is megérné postdoc-ként egy évet az USÁban tölteni.

Eldöntöttem. Kell egy Nintendo DS.

Otthon

Ezt a hetet itthon töltöttem. Nem akartam ilyen hosszan maradni, de így alakult. Helyettesítgettem a családi válllalkozásban, de egyébként semmi fontos nem történt.
Esett szint egész héten, ami nagyon nem jellemző erre az évszakra ugyebár... Már nagyon unom. Ma lenyírtam a füvet, olyan röpke 3 óra alatt, és amikor végeztem újra itt toporgott a küszöbön egy vihar...




Elvállaltam egy hét helyettesítést egy közeli patikában. A tulaj egy bolond. Én szégyelletem magam, mikor olyanokat mondott, hogy a nála kapható flavonoid-vacak GYÓGYÍTJA az AIDS-et. Én szégyelltem magam, mert ugyan olyan diplomám van mint neki.
Hogy mondhat ekkora marhaságot egy szakember? Borzalom. Ha meg egy laikus hallja ezt tőle még el is hiszi neki.
Egy szerencse hogy őt fogom helyettesíteni, mert ha vele kéne dolgoznom egy hétig, biztos nem vállaltam volna el a dolgot. Legalább jól fizet. Szükségem van rá, ha ki akarok menni SZIN-re augusztus végén. Azt tervezem, hogy sátrat is viszek ki. Kényelmesebb lesz kinnt aludni, mint éjszaka hazataxizni, meg amúgy is régen voltam már kinnt sátorral egy fesztiválon. Jó buli lesz!

Haza

Legkorábbi emlékeim a hazáról az óvódából valók. Május 1-re készültünk, vagy lehet hogy egy másik ünnepre. A hazáról tanultunk, és hogy milyen fontos is az. Nekem a házunk járt az eszemben, és elismertem, az tényleg fontos... Ezután kioszották a zászlókat a felvonuláshoz. Én piros-fehér-zöld-et kaptam, de a gyerekek fele-fele arányban pirosat is kaptak. Az egyik srác pirosat kapott. Ledobta, hogy ő ezzel nem vonul fel. Az óvónők nagyon megijedtek, gyorsan felszedték, és adtak neki egy nemzeti zászlót, hogy fogja be a száját.

Nekem halál mindegy volt milyen zászlót kapok.

Lehet hogy emiatt van talán az, hogy nem érzem igazán magaménak ezt a hazát. Egy olyan korban nőttem fel, amikor egy idegen hatalom uralkodott a háttérből, nem csoda hogy nem fejlődött ki bennem szeretet iránta.

És hogy miért írom le mindezt? Mert lassan válaszút elé fogok kerülni. Elhagyjam-e ezt az országot? Nem hiszem, hogy sokat fogok teketóriázni. Vonz az új, az ismeretlen, és nem sokmindent jelent nekem ez az ország, a lakásunkon és a szüleimen kívül.
Még a himnusz dallamát is útálom.

Sweet

Szóval táplogattam kicsit, és simán megcsináltam azt a részt, ahol tegnap el voltam akadva a játékban.
(Kip akkora lúzer... Imádom ezt a filmet!)

Ma én is lúzerkedtem. A legnagyobb melegben elzarándokoltam a kondi terembe, ami zárva volt. Nyári nyitvatartás suxx. A legnagyobb lúzerség az, hogy ezt tegnap is eljátszottam, amikor is későn mentem, ezért volt zárva. Viszont nem vettem észre a nyári nyitvatartás kiírást az ajtón.
De az egész hetem ilyen volt, kezdve onnan, hogy az utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy megyek a Balatone fesztiválra... ekkor kiderült hogy már rég elkelt minde jegy.
Most este futottam egy jót legalább. Remélem a térdem nem készül ki nagyon tőle holnapra. Mióta tavaly előtt sielni voltam nagyon érzékeny.

Mamáról akartam leírni pár gondolatot. Kicsit mérges vagyok rá. Nem azért mert nem hívott fel a szülinapomon. Csak úgy általában. Míg kicsi voltam imádtam őt, de az elmúlt egy évben, mintha egy fátylat libbentettek volna fel a szemem elől. Annak látom, aki valójában... és ez nem tetszik.
Felhívom néha, mert ő sosem hív, de ilyenkor is csak az unokatesómékról beszélünk. Ők a mindene. Meg sem kérdezte még mi van velem. Nem is tudja, hogy már nem dolgozok az egyetemen. Semmit nem tud, és úgy érzem nem is érdekli őt semmi velünk kapcsolatban.
Jó lenne elmenni hozzá a Balatonra (ott lakik), de egyszerűen nincs kedvem. Nincs kedvem vele találkozni.
Ez szomorú.

Hogy valami teljesen random, de sokkal vidámabb dologgal zárjam...
Erre csak egy jó szó van: Kawaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Megyek is tolok egy kis Mariót!
^_^

AAAarrgh

Rohadt játék...
Már több mint 10 órát beleöltem és most veszem csak észre hogy két fejlesztő grid van minden karakterhez! Franc! Én csak a felsőn fejlesztettem, és nem értettem miért nem tudok használni semmilyen fegyvert, vagy páncélt. Hát mert azok az alsón vannak.
Eszméletlenül meg van bonyolítva minden. Minden képességhez licensz kell, de ezen felül meg is kell venni őket. Ráadásul a városok eszméletlen kiismerhetetlenek. Rohangálsz, mint a töketlen kutya mire egy-egy árust megtalálsz. A szereplők sem túl szimpatikusak eddig. Talán Bash, de neki meg a ruhájával van gondom. Ki tervezte vajon ezt a szerkót? Mint egy transzvesztita focista...
Legdurvább, hogy kinnt van a hasa. Ezen még nem sikerült túllépnem...
Valahogy nem érzem, hogy ezek a szepelők akkora karakterek lennének, mint mondjuk Squall, vagy Auron voltak. Balthier arcifejezései, akcentusa, és mozgása nagyon el vannak találva, de a ruhája neki is olyan, mintha Rómeót ötvözték volna egy drag queen-el...

Final Fantasy XII

"Ez a jegy egy belépő egy más világba!"
Ezt mondta a mozigépész Danny Madigan-nek az Utolsó akcióhősben, és én is ezt éreztem, mikor végre a kezemben tarthattam a Final Fantasy XII lemezét.
Jellemző rám, hogy későn szerzem be a játékaimat, amikor már rég leárazták őket. Most sem volt ez másképp. Imádom az Ebay-t!
Annak idején a Final Fantasy VIII életem egyik legmeghatározóbb játéka volt. Sosem éltem még át hasonlót. Mintha a film a könyv és a videójáték médiumok egymásba gyúródtak volna. A végigjátszás után hiányoztak a karakterek, mintha régi barátoktól vettem volna búcsút. A PS2-t is a Final Fantasy sorozat 10. részéért vettem meg, ami szintén nem okozott csalódást. Ezek a játékok fantasztikus mesék, mesék melyeket sosem felejtessz el, mint amiket a nagyid mesélt mikor kicsi voltál, csak itt a nagyit egy kis fekete gépdoboz helyettesíti :)
Még csak a játék elején tartok, de már alig várom hogy belevessem magam ebbe az újabb kalandba. Egész nap ez járt a fejemben.

Az elmúlt héten itthon voltam a szüleimnél. Az unokahúgom diplomaosztójával kezdtünk, aztán itthon maradtam, mert a hét második felében Balatonra mentem a barátaimmal. Nagyon vártam már ezt a kis nyaralást, mert rég láttam őket, hiányoztak, és szükségem volt végre egy bulira.
Most hogy hazajöttem valahogy minden értelmét vesztette. Nem találom a helyem.
Nagyon jól éreztem magam velük ebben a pár napban, és nem kívánkozom vissza a szürke hétköznapokba. Holnap visszamegyek Szegedre és egyfolytában az jár a fejemben, hogy mi lenne, ha elköltöznék onnan.Úgyis munkát kell keresnem, mi lenne ha Pesten keresnék? Útálom a várost, de a barátaim nagy része ott él. Mellesleg karrier szempontjából is sokkal előnyösebb... Nem tudom mit tegyek. Ez a mondat akár életem mottója is lehetne...