2008. december 17., szerda

dr

Az új munkahelyemmel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Még nem akarok véleményt alkotni.
Halálra unom magam bennt, mert már mindenki szabadságon, nekem a sztrájk(ok) miatt kínszenvedés be meg hazajutnom, és egyfolytában jogszabályokat olvastatnak velem. Nagyon száraz...
Erre este belépek az iwiw-re és a kismillió gyógyszerész ismerősöm mind ezzel bombázza az üzenőfalat:
(1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 63. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(6) Az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a jogászok oklevele doktori
címet tanúsít. Ezek rövidített jelölése: dr. med., dr. med. dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur.

Na mondom újabb unalmas jogszabályok...
Erre beleolvasok és bazz...
Shocked
Januártól csináltathatok új személyit. A gyógyszerészek is megkapják a doktori fokozatot, pharm D. formájában visszamenőlegesen is.
Cool

2008. december 14., vasárnap

Normális dolog az, hogy mindig beleborzongok, valahányszor meghallom a Chibo reklám zenéjét?

Fly me to the moon
And let me play among the stars
Let me see what spring is like
On Jupiter and Mars
In other words, please be true
In other words, I love you

Csak kétszer láttam eddig a teljes Neon Gensis Evangelion sorozatot. A movie-t háromszor.

Holnap meg új életet kezdek. Igazi hardcore, bele a közepébe módon.

2008. december 10., szerda

Szegényke

Újra Sun city-ben...
Még egyszer utoljára...
A vonaton találkoztam ex-lakótársammal és nagyon jót dumáltunk. Biztos bolondnak tart amiért együtt lakásunk ideje alatt alig kommunikáltuk, de azóta akármikor találkozunk mindig ömlik belőlem a szó. Lehet tényleg bolond is vagyok...
Aztán lógtunk Csigusszal. Jó volt. Vettem ajándékokat is végre. Egy személy letudva.
Kezd karácsonyi hangulatom lenni. Imádom a Dóm teret ilyenkor (is). Előtte még találkoztam az egyik japán diákkal is. Fene, hogy nem tudtam megjegyezni a nevüket... Dumáltunk pár percig, ami ugye tilos, mert a szerződésem tiltja hogy barátkozzak, vagy beszélgessek velük.
No comment.
Szóval kérdeztem és mesélte, hogy nem megy haza karácsonyra. Ezen elgondolkodtam, és csak egy dolog villant a fejembe állandóan... "Szegényke"
Borzalmas lehet, csak a vizsgákra koncentrálva egyedül karácsonyozni míg a családod a földgolyó másik felén.

2008. december 8., hétfő

Szexi

A nyelvem folyton odatéved a számban. Recés a széle, még új, most tömték. Fiatal doki volt, ideges, amiért a reméltnél több munkát adtam neki, amikor amúgyis el volt maradva a napi ütemtervével. Értem én, csak sokkal kedvesebb fogdokikhoz vagyok szokva. Nem kérdezett semmit, beadta az érzéstelenítést és munkához látott, majd a végeztével kilökött az ajtón. Még szerencse hogy tudom mi ilyenkor a teendő. Pár órát nem enni, este nem fogat mosni...
Azt mondta, ha ez a tömés letörik, akkor koronára lesz szükségem. Ez fájt a legjobban. Mindig volt pár lyukas fogam, betömték, de büszek voltam rá, hogy vigyázok a fogaimra. Nem volt komolyabb bajom velük.
Valahogy e szavak hallatán úgy éreztem kudarcot vallottam.

Gyorsan felvidított a kedvenc játékboltom a közelben. Be kellett néznem, most költöztek új épületbe. Csigának meg is találtam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
Elérzéstelenített szájjal kérdezem az eladó srácot, hogy hová helyezték a szexi anime babákat. Úgy hangozhattam mint egy beteg pszichopata, aki nagyon zavarban van. Fennt voltak az emeleten, de eszméletlen sokba kerültek. Nem baj, mert az emeleten találtam valami sokkal jobbat. Mikor levittem fizetni a srác nagyot nevetett.
- Hát ez nem túl szexi.
- Tudom, de ez most felülírta a korábbi elképzelésem.
:)
Jó lenne ha ilyen könnyen letudnék másokat is. Vagy Csigának csak azért könnyű vásárolnom, mert mindenki másnál jobban ismerem? Nem ismerem eléggé a húgomat? Ezért van az hogy fogalmam sincs mit vegyek neki? És a szüleim...? Apa a legnehezebb. Ő mindig nehéz.
Persze a saját ajándék kvótámat mindig tudom mire költsem. Azonnal. Tavagy Guitar Hero, idén Nintendo DS! Citromzöld.
Nagyon cool!

2008. december 2., kedd

Welcome on board

Megkaptam az állást.
Az angol megmérettetés cseppet sem volt nehéz. Csak casual conversation, nothing special. Érdekes, hogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam az angol nyelvű rész alatt. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, ha angolul beszélek...
De kanyar vissza, most ugyanis magyar vagyok és cseppet sem vagyok magabiztos. Parázok, gyötrődöm és stresszelek. A héten vállaszt kell adnom, és bár egyértelmű, el kell fogadnom, mégis vacilálok.
Jöjjön egy kis pro-kontra, csak hogy rendbetegyem magamban is.

Pro:
1. Szinte már több barátom él Pesten mint itt. Jó lesz összejárni velük, új embereket megismerni rajtuk keresztül.
2. Végre viszonylag jól fogok keresni.
3. Presztizses meló, aminek hallatán az ugyan ilyen végzettséggel rendelkezők mind elismerően csettintenek, hogy "ez igen".
4. Lesz autóm.
5. Ingyen használhatom a konditermet, medencével, szaunával.
6. Csak egy év, felfoghatom úgy is, hogy összejött egy 1 éves postdoc ösztöndíj, csak épp kedvezőbb a helyzet hisz nem kell új országba költöznöm hozzá.
7. Végre nem tékozlom el a tehetségemet semmittvésre, hisz mind a végzettségem mind a képességeim meg vannak ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek.
8. Pesten sok lehetőség van, több mint itt.



Kontra:
1. Rossz lesz megválni ettől a várostól. Egyszer már megtettem, majd beledöglöttem.
2. Hiányozni fognak az ittmaradt barátaim, még akkor is, ha nemsokára lehet hogy ők is követnek majd.
3. Új albérletet kell keresnem, és mivel közel lakom Pesthez, a szüleim már jelezték, hogy "Ugye hazaköltözöl?" Brrr... Nagyon elkényelmesedtem a saját albérletben, nem akarom ezt feladni.
4. Nagyon félek a vezetéstől, rossz sofőr vagyok, a Pesti forgalom elborzaszt.
5. Hiányozni fog a megszokott konditermem.
6. Félek a munkától. Minden aspektusától, hisz semmit nem tudok róla. Persze beletanulok majd, de mi van ha nem?
7. Félek az új munkatársaktól, mi van ha mind besavanyodott felnőtt?
8. Azt sem tudom miben illik megjelenni egy ilyen munkahelyen. Félek, hogy a ruhatáram nagy részét nem használhatom majd. Bye-bye farmer, hoodie, slampos egyetemista stílus...
9. Nem szimpi hogy ledolgoztatják az ebédidőt.
10. A szabadidőm jelentősen beszűkül majd.
11. A szüleim megölnek ha visszautasítom.
12. Útálom Pestet. A belváros elmegy, de a többi része mind undorít.