Nagy változás?

Tegnap feladtam egy állásjelentkezést. Az elsőt már rég óta. A munka nehéz, de jól fizet és elismerést hozna. Nem tudom akarom-e egyáltalán. Nagyon nagy változásokat idézne elő az életemben, és nagy lépés lenne afelé, hogy tényleg felnőjek. El is kéne költöznöm hozzá Pestre.
Most nem merek belépni a levelezőmbe...

Az esküvő

Hát túl vagyunk rajta.
A tesóm immár asszony. Jól sikerült. Még a kis meglepetésem is működött. Csináltam egy tribute videót mindkettőjüknek csecsemőkortól a jelenig. Mindenki meglepődött, sírás is volt, szóval siker...
Az este többi részéről sajnos nem mondható el ez. Legalábbis részemről. Igyekeztem meghúzódni a háttérben, hogy még véletlenül sem kelljen mulatnom. Ugyanis nem tudom hogyan kell. Egyszerűen nem tudom. Ki merek állni egy csomó prof elé előadást tartani, de nem merek kimenni a rokonok/barátok (inkább csak ismerősök) közé táncolni. A legrosszabb az, amikor valami körtáncba kezdenek, és én maradok az egyetlen aki ül. Ez ugyanis feltűnő. Ilyenkor megpróbálnak berángatni a körbe, ami még rosszabb, mert erre azonnal a "csak azért sem!" magatartással válaszolok. Ez nálam ösztönös.
Vagy magamtól, vagy sehogy. De annyira nehéz magamtól...
Egyszerűen üres vagyok. Kiemehetek oda, csinálhatom azokat a mozdulatokat, amiket mások, még mosolyoghatok is, de végig azon fogok gondolkodni, hogy mi értelme ennek? Beállni a sorba, nem kitűnni. Ezen kívül több nem jut eszembe.
Üres vagyok.

Lassan jó lenne leakasztani egy munkát is. Jövő hónapban egyetemi + gimis évfolyam/osztály találkozó. Az egyetemire el kell mennem, ha már ebben a városban lesz. Már be is jelentkeztek hozzám ittalvásra. Nagyon furcsán néznének rám, ha azt mondanám nincs kedvem menni. Pedig nincs, de hozzájuk mégis inkább közlebb érzem magam, főleg hogy egy részükkel még most is napi kapcsolatban állok.

Ja, és tegnap este sikerült nyélbeütnöm egy jó kis Ebay üzletet! Lassan itt a mindenszentek. Mi is lenne stílusosabb, mint egy Skeletor figura? Alig várom, hogy megérkezzen!

Hanayume

Húgom esküvője part 1. Ma lement a polgári meg az egyik templomi. Este kis vacsora csak szűk családtagoknak...
FAILED
Nem tudom miért, de valahogy nem szűk családtagok is jelen voltak lásd pl a pap és családja, ezért nemigen fértünk el a kibérelt asztalnál az étteremben, én 2 nagyi közé voltam szorítva, és az egyik sokat ivott... Tesóm, a menyasszony (Hanayume-chan :) menyasszony japánul) nemigen volt megelégedve a kiszolgálással, és azzal sem hogy folyamatosan anyának kellett kiabálnia, aki az asztalsor túloldalán ült, ha akart valamit. Az ültetést sem értem, hogy miért nem tartottuk be, emiatt szorult anya és apa a pótülésekre.
Ráadásul anya hiperszenzitív volt, és a tesóm a vacsora végén mondott neki valamit, amin ő megbántódott. Emiatt kicsit paprikás most a helyzet.
Remélem a holnapi 2. felvonás jobban fog sikerülni . . .

Dexter

A héten kezdtem el nézni a Dexter című sorozatot. Sokan ajánlották már korábban, de valahogy eddig kimaradt.
Nos... nagyon tetszik. Kellően beteg és izgalmas, de a főhős monológjai a kedvenceim. Ahogy felismeri, hogy mennyire különbözik a környezetétől, és ahogy metódikusan mindent megtesz azért hogy beilleszkedjen. Hogy ne tűnjön ki. Olyankor mintha magamat hallanám...
Mosolyogni egy fotón csak hogy ne lógj ki a sorból?
Randizni valakivel csak hogy ne lógj ki a sorból?
Been there, done that...
Néha én is úgy érzem hogy üres vagyok belül. Ezzel a sorozattal hamar végezni fogok.