Haza

Legkorábbi emlékeim a hazáról az óvódából valók. Május 1-re készültünk, vagy lehet hogy egy másik ünnepre. A hazáról tanultunk, és hogy milyen fontos is az. Nekem a házunk járt az eszemben, és elismertem, az tényleg fontos... Ezután kioszották a zászlókat a felvonuláshoz. Én piros-fehér-zöld-et kaptam, de a gyerekek fele-fele arányban pirosat is kaptak. Az egyik srác pirosat kapott. Ledobta, hogy ő ezzel nem vonul fel. Az óvónők nagyon megijedtek, gyorsan felszedték, és adtak neki egy nemzeti zászlót, hogy fogja be a száját.

Nekem halál mindegy volt milyen zászlót kapok.

Lehet hogy emiatt van talán az, hogy nem érzem igazán magaménak ezt a hazát. Egy olyan korban nőttem fel, amikor egy idegen hatalom uralkodott a háttérből, nem csoda hogy nem fejlődött ki bennem szeretet iránta.

És hogy miért írom le mindezt? Mert lassan válaszút elé fogok kerülni. Elhagyjam-e ezt az országot? Nem hiszem, hogy sokat fogok teketóriázni. Vonz az új, az ismeretlen, és nem sokmindent jelent nekem ez az ország, a lakásunkon és a szüleimen kívül.
Még a himnusz dallamát is útálom.