Az esküvő

Hát túl vagyunk rajta.
A tesóm immár asszony. Jól sikerült. Még a kis meglepetésem is működött. Csináltam egy tribute videót mindkettőjüknek csecsemőkortól a jelenig. Mindenki meglepődött, sírás is volt, szóval siker...
Az este többi részéről sajnos nem mondható el ez. Legalábbis részemről. Igyekeztem meghúzódni a háttérben, hogy még véletlenül sem kelljen mulatnom. Ugyanis nem tudom hogyan kell. Egyszerűen nem tudom. Ki merek állni egy csomó prof elé előadást tartani, de nem merek kimenni a rokonok/barátok (inkább csak ismerősök) közé táncolni. A legrosszabb az, amikor valami körtáncba kezdenek, és én maradok az egyetlen aki ül. Ez ugyanis feltűnő. Ilyenkor megpróbálnak berángatni a körbe, ami még rosszabb, mert erre azonnal a "csak azért sem!" magatartással válaszolok. Ez nálam ösztönös.
Vagy magamtól, vagy sehogy. De annyira nehéz magamtól...
Egyszerűen üres vagyok. Kiemehetek oda, csinálhatom azokat a mozdulatokat, amiket mások, még mosolyoghatok is, de végig azon fogok gondolkodni, hogy mi értelme ennek? Beállni a sorba, nem kitűnni. Ezen kívül több nem jut eszembe.
Üres vagyok.

Lassan jó lenne leakasztani egy munkát is. Jövő hónapban egyetemi + gimis évfolyam/osztály találkozó. Az egyetemire el kell mennem, ha már ebben a városban lesz. Már be is jelentkeztek hozzám ittalvásra. Nagyon furcsán néznének rám, ha azt mondanám nincs kedvem menni. Pedig nincs, de hozzájuk mégis inkább közlebb érzem magam, főleg hogy egy részükkel még most is napi kapcsolatban állok.

Ja, és tegnap este sikerült nyélbeütnöm egy jó kis Ebay üzletet! Lassan itt a mindenszentek. Mi is lenne stílusosabb, mint egy Skeletor figura? Alig várom, hogy megérkezzen!