Batman

Életem legboldogabb farsangja volt.
A farsangokra jellemző volt, hogy sosem készültünk fel rá időben. Mindig az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy mi legyek, és ennek gyakran olyan kínos eredménye született, mint a "törpe", a "legyező" vagy a "pillangó".
Gondolhatjátok milyen boldog voltam, amikor 9 éves koromban anya azzal jött haza, hogy este a farsangon Batman leszek! Valami ismerősétől kérte el a jelmezt, és én első pillanatban kicsit csalódott is voltam, mert azt hittem a jelmezhez az "izmok" is mellékelve lesznek. Hisz Batman is csak a ruhájában volt izmos a filmben, civilben nem. Amint a fejembe húztam a csukját már semmi sem számított. Csak az, hogy én vagyok Batman.
Eszméletlen sikerem volt.
Mindenki tudta ki van a maszk alatt, de mégis mindenki Batman-nek szólított. Olyan fiúk hívtak fogócskázni a művelődési ház nagyteremében, akik azelőtt sosem beszéltek velem. Még egy kalandba is bevettek, amikor is kilógtunk az egyik ablakon a lezárt udvarba. Fantasztikus volt. Kilógtam a sok elcsépelt Cowboy, Robot, Lány, Törpe és egyéb jelmez közül. Én voltam a legklasszabb. Talán valami díjat is nyertem, nem emlékszem már.
Sosem felejtem el.
:)
Imádtam Batmant.
Persze megvolt a film kalózkópián, nem sokkal a permier után. Anya nem vitt el rá a moziba, akárennyire is könyörögtem. Egy barátom volt Pesten megnézni és mesélte, hogy egy nagy Batman figura lógott a moziban a plafonról. Akkoriban még nem voltak elterjedve a moziban az életnagyságú reklám táblák sem. Szóval ez igenis nagy szám volt.
Persze rongyosra olvastam a filmképregényt, és egy cirkuszi látogatás során a cirkusz előtti bazársoron kaptam egy Batman figurát is. Gumiból volt, nem lehetett mozgatni, de imádtam. Elő is keresem majd, meg kell lennie valahol...
Aztán egyszer hazafelé a suilból a trafik kirakatában megláttunk egy Batman akciófigurát. Bootleg volt, azaz hamisítvány, de ezt én akkor nem tudtam, és nem is érdekelt. Minden srác akart egyet. Akkoriban a nagyim vigyázott rám délutánonként, és én amint hazaértem hozzá megkértem, hogy hagy vegyem meg a Batmant. 180 Ft volt. Mama beleegyezett, és én visszasiettem a tafikba, mielőtt a többiek megelőznének. Utána nagyon szorgalmasan írtam meg a leckét a mamánál, és szót fogadtam egész délután. Nagyon hálás voltam neki. Anyánál egy ilyen kérés minimum egy veszekedést, és több nap reménytelen könyörgést jelentett volna, majd hónapokkal később valamilyen alkalomra kapott ajándékként manifesztálódott volna.
Mikor beindult a Batman képregénysorozat itthon két sokk ért. Az egyik az volt, hogy Batman ruhája nem fekete, hanem szürke-kék. A másik pedig a történetek színvonala volt. A Gyilkos tréfa nem egy 9 évesnek való sztori. Nem értettem, és megrémített. Ennek ellenére vettem a képregényt.
Ezt a visszaelmkéezés áradatot is az új Batman film váltotta ki belőlem. Még mindig a hatása alatt állok.