101

Amikor már tényleg lemondtam arról hogy én még idén állást találok, újra hívtak a nagy R-től. Harmadik forduló hétfőn.
Parázok.
Azért, mert szinte semmit nem tudok erről a munkakörről.
Azért, mert félek a költözéstől, az új munkatársaktól, az autóvezetéstől, és attól, hogy rosszul döntök, és már az első héten ott akarom majd hagyni, de még 3 hónapot hányom-vetem magamban, mert nem merek lépni, és ez a 3 hónap pokol lesz.
Félek a harmadik fordulótól is, ugyanakkor örülök is az angol nyelvű megmérettetésnek.
Félek az öltönyös irodai munkától, a szabadidő hiányától, a koránkeléssel együtt járó hányingertől...
Félek Budapesttől.
Ez fura, mert borderline pesti vagyok már több, mint 20 éve, de az elmúlt 9 év Szeged rámnyomta a bélyegét. Imádom azt a várost, és Budapestet mint valami negatív tükörképének látom. Mint Mario meg Wario.

Tegnap Bécsben voltam. Először volt időm kicsit csatangolni a városban, bár nem először járok ott. Megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nagyon szép volt, de karácsonyfadíszeken és puncson kívül mást nem lehetett kapni :/ Megnéztük a Mariahilfert is, ahol karácsonyfadíszeken és ruhákon kívül mást nem lehetett kapni... :/
Geeky kis lelkem remélt valami jó kis comic book store-t vagy ilyesmit... Ja, és életemben nem voltam még olyan zsúfolt Mekiben, mint ott. Minden ülőhely foglalt, és a legtöbb melllett pedig már sorban is álltak.
Tennék fel képeket, hogy kerek legyen a bejegyzés, de a tesóm fényképezőgépe volt csak nálunk. Nála vannak a képek.

Csak vidd tovább a dalt...

Dávid bennt maradt!
...
Wow... sosem néztem még Megasztárt. Nem ismerem egyik korábbi megasztár győztest sem, és szerintem még az American Idol-ban is jobban otthon vagyok, mint ebben a műsorban. Aztán pár hete elkezdtem nézni anyával. Csak beszélgetni akartam vele egy kicsit, és oda ültem mellé. Sosem nézek tv-t szinte, csak a Playstationhöz használom.
Megnéztem vele egy adást, és ráébredtem mennyire hiányoznak a közös családi tévézések. Szerintem a Dallas óta nem néztünk semmit együtt rendszeresen. Persze mivel a húgom már nem él itthon, így sem az igazi, de mindenképp előrelépés az eddigiekhez képest.
Még kedvencem is van: Dávid.
A térdem vertem örömömben, hogy a mai gyengébb teljesítménye mellett is bennt maradt. Persze ez teljes egészében az üresfejű tizenéves tyúkokból állló fangirl hordájának köszönhető, de mindegy.
Nyerni szerintem a Viktor fog, de örülök, hogy láthatom még Dávidot is.
Szegény Tamarát nagyon sajnáltam. Meg is könnyeztem a búcsúját, de úgy gondolom elegánsan távozott, eddigi legjobb teljesítményével.

Mi is történt még a héten? Privát gazdasági válságom tovább tart, azaz még mindig semmi potenciális álláslehetőség...
Ma esett a hó, bár nem maradt meg, de mindenképp durva, figyelembe véve a tényt, hogy egy hete ilyenkor még pólóban mentem ki az utcára. (Na jó, egy laza pulcsiban....)
Jövő héten Bécs és Karácsonyi vásár!
Kb ennyi...
Písz áut!

Mess

Elhanyagoltalak pici blogocskám... Ne haragudj, de...

Big time... :( Még mindig semmi válasz munkaügyben, bár nem is bánom annyira. Jobb szeretnék inkább külföldön szerencsét próbálni. Épp erősen várom, hogy az ölembe pottyanjon egy ajánlat (merthogy ötletem sincs, hogy kezdjem a keresést mondjuk egy floridai állás után...)

Megvolt a halottak napja. Szépen telt, és örülök, hogy sikerült elmondanom anyának, mennyire örülök, hogy a szeretteim nagy részét még nem vesztettem el, és viszonylag kevés emberre kell ilyenkor emlékeznem. Olyan ritkán mondom neki hogy szeretem...

Persze most is Halloween lázban égtem. Útálom, hogy nálunk nem ünneplik. Valahogy az egész kocepció számomra szervesen összefonódott a 80-as évekkel. Szerintem az E.T. miatt. Abban találkoztam először a Helloween-el azt hiszem... Ilyenkor általában full 80-as filmeket nézek... de most kihagytam az E.T.-t, inkább a Vissza a jövőbe mellett dönöttem. Imádom ezt a filmet is... meg az egész 80-ast, meg a rozsomákot...

Power of love

Ezt ma fotóztam. November 3 és pólóban kimenős verőfényes napsütés a hátsó kertben. Imádom. Warm and fuzzy feeling-et fokozta ma ez a videó is.