Megölték Apa kutyáját. Egy rottweiler volt, aki Apa műhelyét őrizte. Carternek hívták, és megmérgezték.
Valószínűleg be akartak törni az este, mert a kutya lábai sérültek voltak, és vérzett is. Aztán a nap folyamán rosszul lett, és elpusztult. Az állatorvos szerint megmérgezték.
Ki az az állat, aki egy asztalosműhelyből akar lopni? Mégis mi a fenét? Kalapácsokat? Ráadásul a műhely riasztóval van védve, egyébként sem tudtak volna bejutni. És ezért kellett annak a szegény kutyának meghalnia...
Olyan sok tehetetlen düh fortyog most bennem...
Aláírtam a szerződést a japánokkal. Vegyesek az érzelmeim, de gondolom most már minden új munka előtt ugyan ez a félelem fog elfogni. Vajon leszek valaha biztos abban, hogy 'Igen, ezt akarom csinálni!' ... ? Vajon, ha a WWE ajánlana egy munkát akkor is bennem lenne ez a félelem azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem tetszik majd? Természetes ez?
A vezetés is egyre jobban megy. Az autó kezelésével már nincs olyan sok gondom. Sokkal inkább a közlekedési szabályok figyelembe vételével. Valami mindig elkerüli a figyelmemet. Egy tábla, egy gyalogos, egy index... Hogy lehet ennyi mindenre egyszerre figyelni? És egyesek még zenét is hallgatnak közben! Én biztos nem tudnék...
Hogy kicsit vidámabb témával zárjak:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése