Oh boy...

Elállt az eső!
Talán a tegnapi posztom elriasztotta.
Ma családi szülinapozás volt azt unokatesóméknál. Nagyon jót ettünk, tuti rémálmaim lesznek éjszaka. Már csak azért is, mert a szép nap lezárásaként, azért már megvolt az első borzongásom is. Az előbb beléptem iwiw-re és egy üzenet várt egy volt gimis osztálytársamtól 'Osztálytalálkozó' subject-el.
Oh boy...
Itthon vagyok a szülői házban. Ez a számítógép még a nagy világégés előttről való, utoljára gimiben update-eltem a hardware-ét, szóval épphogy csak netezni lehet vele. Az új heppje, hogya firefox azonnal kifagy és kilép ha egy iwiw üzenetet próbálok megnyitni. Nem volt ez másképp most sem. Explorerrel meg tudnám nézni, de a fenének van kedve hozzá. Ráadásul attól a csajtól jött, akit a legjobban útáltam az osztályban.
Nem volt rossz osztályom egyébként. A fiúk úgy általában jóban voltak (1 kivétellel, akit mindenki rühellt). A lányokkal már más a helyzet. Ők klikkesedtek, és volt néhány klikk, akiket ki nem állhattam. Na ez a csaj is egy ilyenből való. Ráadásul ő is útált engem. Nem egyszer hangot is adott ennek. Én általában reakcióra sem méltattam, ami csak még jobban dühítette. Máig sem értem mi baja volt velem, nagyképűnek tartott, mert jók voltak a jegyeim, megvoltak a nyelvvizsgáim, síma utam volt az egyetemre, és eléggé idegesített, hogy az órákon borderline szellemi fogyatékosokkal kell tökölődni, ahelyett hogy haladnánk az anyaggal.
Óh, a régi idők nagy csatái :)
Szóval osztálytalálkozó.

Nincs kedvem hozzá.
A legjobb haverom külföldön van, ő biztos nem lesz ott. A fiúk nagy része még nem házas, de nem tudom mennyire fog cikinek számítani, ha én barátnő nélkül jelenek meg. Persze addig még bármi történhet, és tudok még pár személyről, aki szintén szingli, de a lányok egy jelentős része már rég családanya. Szerintem az én világom elég messze áll az övékétől. Idegenek vagyunk egymásnak, és nem értem miért kéne kiállnom egy rakás idegen elé, és elmesélni életem legutóbbi 5 évét, amikor kereken 5 éve hogy nem láttam őket, és újabb 5 év fog eltelni egy újabb találkozásig. Ez nonszensz.
Akit kedvelek, azzal úgy is tartom a kapcsolatot, akit meg nem az nem is érdekel.
Oké, lehet hogy van ebben egy adag önmegvalósítási hiányérzet is. Szerettem volna legalább a PHD-t felmutatni a második osztálytalálkozóra, de addig már biztos nem fog összejönni.
Lehet hogy mégis írok annak a texasi fickónak. Ha fogadna és kimennék, legalább lenne valami ürügyem a távollétre. Már csak emiatt is megérné postdoc-ként egy évet az USÁban tölteni.

Eldöntöttem. Kell egy Nintendo DS.