SZIN 1

Szeged kis város.
Újra és újra el kell ezt mondanom magamnak. Csak egy ilyen kis városban történhet meg, hogy egy fesztiválon éjszaka, sötétben belebotlok az iwiw stalker-embe. És megörtént. Ő jött oda hozzám, én meg sem ismertem volna. Úgy beszélt, mintha egy hírességgel találkozott volna éppen. Kííínos pillanatok. Nagy nehezen leráztam, de nem volt könnyű, mert közben Dönci is a képbe került, és beszélni kezdett. Ha Dönci beszél, akkor mindenféle butaság ömlik a buta szájából...
De mi történt tegnap?
Kezdtünk a nagyszimpadnál, ahonnan gyorsan leléptem, majd ALVIN! Fergetegeset buliztam, nagyon érzi a nyakam a headbang-et... Közben találkozások ismerősökkel, majd Kiscsillag. Sátorban, ezer fokban... de akkor is jó volt. Utána Morcheeba, közben még kis iszogatás Anitáékkal, és a végére totál bekészülés. Ekkor került újra elő Dönci, aki ex-évfolyam/szobatársam és nálam száll meg. Tudni kell róla, hogy mellette mindig kalandos az élet. Tegnap sem volt másképp. Még hazaindulás előtt részegen bevásárolt 2, azaz KÉT darab csülköt. Ott hagyott egy valag pénzt érte, otthon ettünk belőle vagy 3 falatot, és ő utána még hányt is. Szép.
Kíváncsi vagyok mi vár ránk ma...

SZIN 0

Ígérjétek meg, hogy soha nem fogtok körüzenetet küldeni az iwiw-en a volt áltsulis osztálytársaknak, "Gyere át hozzám vasárnap, összehívom a régi bandát és bulizunk egy jót" szöveggel, amikor valójában piramisjátékos előadást akarsz tartani nekik!
Nagyon rossz poén :(

Fura, hogy erre a találkozóra milyen szívesen indultam, a gimisre meg nem akarok elmenni, holott a gimis osztályom sokkal jobban szerettem. Ráadásul az 5 éves egyetemi találkozó is közelít. Lehet hogy fogom magam, összeszorítom a fogam, és elmegyek mindegyikre. Nagyon antiszociális kezdek lenni mostanában egyébként is.

Tegnap kimentem SZIN 0. napra. Az a szívás, ha az ember már nem egyetemista, hogy az ilyen bulikra nehéz a társaságot összehozni már. Főleg akkor, ha a "társaság" nagy része agyatlan diszkózenére gerjed, és inkább otthon iszik. Mindegy, kimentem egyedül, és bár sokáig úgy éreztem egy nagy. felkiáltójel villog a fejem fölött, "Egyedül van" szöveggel... később rájöttem, hogy kurvára ne feltünő.

Meghallgattam a Backyard Babies-t, akiket csak a a Guitar Hero III-ból ismerek. Nagyon nagy bulit csináltak, bár nem voltak túl sokan rajta. Sajnos az elejét lekéstem, mert viszonylag korán kezdtek. Azt gondoltam a kedvenc számom, a Minus celsius már biztos le is ment... de aztán a végén a 3. visszatapsoláskor lejátszották! Eszméletlen volt!
Az utána következő Tankcsapdán legalább 5X annyian voltak. Én pörögtem kicsit HS7-en, aztán bekerültem valahogy egy raggie party-ba egy sátorba, ahol épp a Korai öröm kezdett. Jó volt, nagyon élveztem, de a meleg/füst/pára kombó végül kiűzött a sátorból. Kifelé menet még megálltam Csapdán, de megint csak arra jöttem rá, hogy már nem nekem szól a zenéjük. Volt ott egy 6 éves forma kislány az apja nyakában. Pici öklével a sátánfejet formázva kalimpált. Nagy szám volt :) Aztán eljöttem...
Ma Kiscsillag, Alvin és persze Morcheeba! Ezeken biztos ott leszek.

Batman

Életem legboldogabb farsangja volt.
A farsangokra jellemző volt, hogy sosem készültünk fel rá időben. Mindig az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy mi legyek, és ennek gyakran olyan kínos eredménye született, mint a "törpe", a "legyező" vagy a "pillangó".
Gondolhatjátok milyen boldog voltam, amikor 9 éves koromban anya azzal jött haza, hogy este a farsangon Batman leszek! Valami ismerősétől kérte el a jelmezt, és én első pillanatban kicsit csalódott is voltam, mert azt hittem a jelmezhez az "izmok" is mellékelve lesznek. Hisz Batman is csak a ruhájában volt izmos a filmben, civilben nem. Amint a fejembe húztam a csukját már semmi sem számított. Csak az, hogy én vagyok Batman.
Eszméletlen sikerem volt.
Mindenki tudta ki van a maszk alatt, de mégis mindenki Batman-nek szólított. Olyan fiúk hívtak fogócskázni a művelődési ház nagyteremében, akik azelőtt sosem beszéltek velem. Még egy kalandba is bevettek, amikor is kilógtunk az egyik ablakon a lezárt udvarba. Fantasztikus volt. Kilógtam a sok elcsépelt Cowboy, Robot, Lány, Törpe és egyéb jelmez közül. Én voltam a legklasszabb. Talán valami díjat is nyertem, nem emlékszem már.
Sosem felejtem el.
:)
Imádtam Batmant.
Persze megvolt a film kalózkópián, nem sokkal a permier után. Anya nem vitt el rá a moziba, akárennyire is könyörögtem. Egy barátom volt Pesten megnézni és mesélte, hogy egy nagy Batman figura lógott a moziban a plafonról. Akkoriban még nem voltak elterjedve a moziban az életnagyságú reklám táblák sem. Szóval ez igenis nagy szám volt.
Persze rongyosra olvastam a filmképregényt, és egy cirkuszi látogatás során a cirkusz előtti bazársoron kaptam egy Batman figurát is. Gumiból volt, nem lehetett mozgatni, de imádtam. Elő is keresem majd, meg kell lennie valahol...
Aztán egyszer hazafelé a suilból a trafik kirakatában megláttunk egy Batman akciófigurát. Bootleg volt, azaz hamisítvány, de ezt én akkor nem tudtam, és nem is érdekelt. Minden srác akart egyet. Akkoriban a nagyim vigyázott rám délutánonként, és én amint hazaértem hozzá megkértem, hogy hagy vegyem meg a Batmant. 180 Ft volt. Mama beleegyezett, és én visszasiettem a tafikba, mielőtt a többiek megelőznének. Utána nagyon szorgalmasan írtam meg a leckét a mamánál, és szót fogadtam egész délután. Nagyon hálás voltam neki. Anyánál egy ilyen kérés minimum egy veszekedést, és több nap reménytelen könyörgést jelentett volna, majd hónapokkal később valamilyen alkalomra kapott ajándékként manifesztálódott volna.
Mikor beindult a Batman képregénysorozat itthon két sokk ért. Az egyik az volt, hogy Batman ruhája nem fekete, hanem szürke-kék. A másik pedig a történetek színvonala volt. A Gyilkos tréfa nem egy 9 évesnek való sztori. Nem értettem, és megrémített. Ennek ellenére vettem a képregényt.
Ezt a visszaelmkéezés áradatot is az új Batman film váltotta ki belőlem. Még mindig a hatása alatt állok.

Dark Knight

Most értem haza a moziból.
Ez a film valami zseniális lett! Teljesen a hatása alá kerültem. Útáltam az előző részben Christian Bale-t mint Bruce Wayne-t, és most is tartom a véleményem miszerint nem jó választás, és útáltam az előző rész tojásfej alakú Batman maszkját, amit sajnos itt sem cseréltek le. Viszont ez a film mindezen hibák ellenére is eszméletlen jó!
Olyan mintha egy szuperhős filmhez a változatosság kedvéért még forgatókönyvet is írtak volna!
Olyan mintha újraírták volna az első Batmant, ami a 9 éves önmagamnak szólt, úgy hogy így majdnem 20 évvel később újra élvezni tudjam.
Fenomenális!

Tegnap éjjel 2 körül, miután befejeztem a csetelést, és megnéztem egy filmet, ami túl ciki ahhoz, hogy leírjam a címét ide, kifeküdtem a teraszra a babzsákfotelomban, és ezt hallgattam.
Viva La vida!
Nem tudom megunni ezt a számot. Eszméletlen jó! Folyton ezt hallgatom.
Néztem a csillagokat, élveztem a hűs szelet, és azt hiszem a japánok erre az érzésre használják azt a szót, hogy "moe".
Végre újra az albérletemben vagyok. Bár hétvégére megint csak egyedül maradok, mert minden ismerősöm elhagyja a várost, ahogy szokta... Azért mégiscsak jó lesz. Mindjárt indulok edzeni. Szinte ekörül forog a napom. Ez nem jó, tudom... Kicsit magányos vagyok. Ahhoz képest mindenképp, hogy az egyetemen mennyire közösségi ember voltam. Ahogy az amcsik mondanák, social butterfly.
Na ez a post megint nem szól semmiről :)

OMG! Egy ideje már nem léptem be a myspace oldalamra, most belépek, és vagy 6 szülinapi köszöntő várt! Van egy rakás vadidegen contact-om, tudjátok milyen a myspace, de hogy még fel is köszöntsenek a szülinapomon... ez megelepett :D
De jól esik, így egy hónap távlatlából is.

Oh boy...

Elállt az eső!
Talán a tegnapi posztom elriasztotta.
Ma családi szülinapozás volt azt unokatesóméknál. Nagyon jót ettünk, tuti rémálmaim lesznek éjszaka. Már csak azért is, mert a szép nap lezárásaként, azért már megvolt az első borzongásom is. Az előbb beléptem iwiw-re és egy üzenet várt egy volt gimis osztálytársamtól 'Osztálytalálkozó' subject-el.
Oh boy...
Itthon vagyok a szülői házban. Ez a számítógép még a nagy világégés előttről való, utoljára gimiben update-eltem a hardware-ét, szóval épphogy csak netezni lehet vele. Az új heppje, hogya firefox azonnal kifagy és kilép ha egy iwiw üzenetet próbálok megnyitni. Nem volt ez másképp most sem. Explorerrel meg tudnám nézni, de a fenének van kedve hozzá. Ráadásul attól a csajtól jött, akit a legjobban útáltam az osztályban.
Nem volt rossz osztályom egyébként. A fiúk úgy általában jóban voltak (1 kivétellel, akit mindenki rühellt). A lányokkal már más a helyzet. Ők klikkesedtek, és volt néhány klikk, akiket ki nem állhattam. Na ez a csaj is egy ilyenből való. Ráadásul ő is útált engem. Nem egyszer hangot is adott ennek. Én általában reakcióra sem méltattam, ami csak még jobban dühítette. Máig sem értem mi baja volt velem, nagyképűnek tartott, mert jók voltak a jegyeim, megvoltak a nyelvvizsgáim, síma utam volt az egyetemre, és eléggé idegesített, hogy az órákon borderline szellemi fogyatékosokkal kell tökölődni, ahelyett hogy haladnánk az anyaggal.
Óh, a régi idők nagy csatái :)
Szóval osztálytalálkozó.

Nincs kedvem hozzá.
A legjobb haverom külföldön van, ő biztos nem lesz ott. A fiúk nagy része még nem házas, de nem tudom mennyire fog cikinek számítani, ha én barátnő nélkül jelenek meg. Persze addig még bármi történhet, és tudok még pár személyről, aki szintén szingli, de a lányok egy jelentős része már rég családanya. Szerintem az én világom elég messze áll az övékétől. Idegenek vagyunk egymásnak, és nem értem miért kéne kiállnom egy rakás idegen elé, és elmesélni életem legutóbbi 5 évét, amikor kereken 5 éve hogy nem láttam őket, és újabb 5 év fog eltelni egy újabb találkozásig. Ez nonszensz.
Akit kedvelek, azzal úgy is tartom a kapcsolatot, akit meg nem az nem is érdekel.
Oké, lehet hogy van ebben egy adag önmegvalósítási hiányérzet is. Szerettem volna legalább a PHD-t felmutatni a második osztálytalálkozóra, de addig már biztos nem fog összejönni.
Lehet hogy mégis írok annak a texasi fickónak. Ha fogadna és kimennék, legalább lenne valami ürügyem a távollétre. Már csak emiatt is megérné postdoc-ként egy évet az USÁban tölteni.

Eldöntöttem. Kell egy Nintendo DS.

Otthon

Ezt a hetet itthon töltöttem. Nem akartam ilyen hosszan maradni, de így alakult. Helyettesítgettem a családi válllalkozásban, de egyébként semmi fontos nem történt.
Esett szint egész héten, ami nagyon nem jellemző erre az évszakra ugyebár... Már nagyon unom. Ma lenyírtam a füvet, olyan röpke 3 óra alatt, és amikor végeztem újra itt toporgott a küszöbön egy vihar...




Elvállaltam egy hét helyettesítést egy közeli patikában. A tulaj egy bolond. Én szégyelletem magam, mikor olyanokat mondott, hogy a nála kapható flavonoid-vacak GYÓGYÍTJA az AIDS-et. Én szégyelltem magam, mert ugyan olyan diplomám van mint neki.
Hogy mondhat ekkora marhaságot egy szakember? Borzalom. Ha meg egy laikus hallja ezt tőle még el is hiszi neki.
Egy szerencse hogy őt fogom helyettesíteni, mert ha vele kéne dolgoznom egy hétig, biztos nem vállaltam volna el a dolgot. Legalább jól fizet. Szükségem van rá, ha ki akarok menni SZIN-re augusztus végén. Azt tervezem, hogy sátrat is viszek ki. Kényelmesebb lesz kinnt aludni, mint éjszaka hazataxizni, meg amúgy is régen voltam már kinnt sátorral egy fesztiválon. Jó buli lesz!