Én blog - Közelebb!

Mostanában nem akaródzott ide írnom. Gondolkodtam egy új blog indításán, esetleg közösen a barátaimmal. Én blog vs közösségi blog gondolata viaskodott bennem, most azonban úgy érzem az nem fog összejönni. A barátaim nem fogadták kitörő lelkesedéssel a dolgot, én meg nem akarom erőltetni.
A hétvégére házibuli volt megbeszélve, azonban ahogy az alkalom közeledett egyre többen mondták le. Végül csak 5 jelentkező maradt biztosra, erre a házigazda ma este lemondta. Oké az indok, miszerint azt szerette volna, ha többen jövünk össze, én mégis valahogy úgy érzem hogy ha nem ez az 5 ember marad a végén, hanem mondjuk egy másik 5 (a menőbb srácok), akkor meg lett volna tartva a buli.
Egyre inkább érzem úgy, hogy csak mellékszereplő vagyok néhány ember mellett ebben a társaságban. Örülnek, ha ott vagyok, nem tragédia, ha nem és ha csak én vagyok az egyetlen jelentkező, akkor "bocs de inkább halasszuk". Tudom, sarkítok, de így érzek. Szar ez az érzés, nem először találkozom vele... azt hinné az ember, hogy egy idő után megszokja...
Persze teljes mértékben az én hibám, tudom is hogy mi az oka. Egyszer talán majd elmondom.
Addig is azt hiszem folytatom az én blogot. Én egy sziget vagyok, és itt legalább főszereplő lehetek.

Szeretem az új Naruto openinget. Az animáció annyira nem nagy szám alatta (ahogy azt a Shippuudentől eddig már megszokhattuk), viszont tetszik a szöveg. Végre egy opening song, aminek értelme is van, nem csak "crazy crazy rainbow star". Persze tudom, a japán dalok fordításaival is óvatosan kell bánni. Ahány oldalon megnézem annyi féle verziót találok. Azt fogom most beírni ami a rajzfilmbe égetett feliraton szerepel. Nekem az tetszik a legjobban.

You've gotta be extra careful with
The things that are close and dearest to you
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it

Explain to me this happiness
That you just got to experience
Or maybe you're so blessed
That you can't remember?

That you are standing here now
That you live and breathe
They're all little miracles
Just by themselves.

You've gotta be extra careful with
The things that are close and dearest to you
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it
You know the closer you get to something
The tougher it is to see it
And I'll never take it for granted

It's fine to say "Never give up!"
And "Keep chasing your dreams!"
But the more time you spend talking big
The less you get done
I'll press that handful of courage against my heart
And with it's help survive another day
And I'll never take it for granted
LET'S GO!

Elég nehezen találtam meg a dalt magát normális minőségű mp3-ban, szóval leszek olyan kedves és tovább terjesztem az igét. Ha tetszett innen letöltheted:

Naruto Shippuuden opening: 4 - Inoue Joe - Closer

dr

Az új munkahelyemmel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Még nem akarok véleményt alkotni.
Halálra unom magam bennt, mert már mindenki szabadságon, nekem a sztrájk(ok) miatt kínszenvedés be meg hazajutnom, és egyfolytában jogszabályokat olvastatnak velem. Nagyon száraz...
Erre este belépek az iwiw-re és a kismillió gyógyszerész ismerősöm mind ezzel bombázza az üzenőfalat:
(1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 63. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(6) Az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a jogászok oklevele doktori
címet tanúsít. Ezek rövidített jelölése: dr. med., dr. med. dent., dr. pharm., dr. vet., dr. jur.
Na mondom újabb unalmas jogszabályok...
Erre beleolvasok és bazz...

Januártól csináltathatok új személyit. A gyógyszerészek is megkapják a doktori fokozatot, pharm D. formájában visszamenőlegesen is.
Cool

Normális dolog az, hogy mindig beleborzongok, valahányszor meghallom a Chibo reklám zenéjét?

Fly me to the moon
And let me play among the stars
Let me see what spring is like
On Jupiter and Mars
In other words, please be true
In other words, I love you

Csak kétszer láttam eddig a teljes Neon Gensis Evangelion sorozatot. A movie-t háromszor.

Holnap meg új életet kezdek. Igazi hardcore, bele a közepébe módon.

Szegényke

Újra Sun city-ben...
Még egyszer utoljára...
A vonaton találkoztam ex-lakótársammal és nagyon jót dumáltunk. Biztos bolondnak tart amiért együtt lakásunk ideje alatt alig kommunikáltuk, de azóta akármikor találkozunk mindig ömlik belőlem a szó. Lehet tényleg bolond is vagyok...
Aztán lógtunk Csigusszal. Jó volt. Vettem ajándékokat is végre. Egy személy letudva.
Kezd karácsonyi hangulatom lenni. Imádom a Dóm teret ilyenkor (is). Előtte még találkoztam az egyik japán diákkal is. Fene, hogy nem tudtam megjegyezni a nevüket... Dumáltunk pár percig, ami ugye tilos, mert a szerződésem tiltja hogy barátkozzak, vagy beszélgessek velük.
No comment.
Szóval kérdeztem és mesélte, hogy nem megy haza karácsonyra. Ezen elgondolkodtam, és csak egy dolog villant a fejembe állandóan... "Szegényke"
Borzalmas lehet, csak a vizsgákra koncentrálva egyedül karácsonyozni míg a családod a földgolyó másik felén.

Szexi

A nyelvem folyton odatéved a számban. Recés a széle, még új, most tömték. Fiatal doki volt, ideges, amiért a reméltnél több munkát adtam neki, amikor amúgyis el volt maradva a napi ütemtervével. Értem én, csak sokkal kedvesebb fogdokikhoz vagyok szokva. Nem kérdezett semmit, beadta az érzéstelenítést és munkához látott, majd a végeztével kilökött az ajtón. Még szerencse hogy tudom mi ilyenkor a teendő. Pár órát nem enni, este nem fogat mosni...
Azt mondta, ha ez a tömés letörik, akkor koronára lesz szükségem. Ez fájt a legjobban. Mindig volt pár lyukas fogam, betömték, de büszek voltam rá, hogy vigyázok a fogaimra. Nem volt komolyabb bajom velük.
Valahogy e szavak hallatán úgy éreztem kudarcot vallottam.

Gyorsan felvidított a kedvenc játékboltom a közelben. Be kellett néznem, most költöztek új épületbe. Csigának meg is találtam a tökéletes karácsonyi ajándékot.
Elérzéstelenített szájjal kérdezem az eladó srácot, hogy hová helyezték a szexi anime babákat. Úgy hangozhattam mint egy beteg pszichopata, aki nagyon zavarban van. Fennt voltak az emeleten, de eszméletlen sokba kerültek. Nem baj, mert az emeleten találtam valami sokkal jobbat. Mikor levittem fizetni a srác nagyot nevetett.
- Hát ez nem túl szexi.
- Tudom, de ez most felülírta a korábbi elképzelésem.
:)
Jó lenne ha ilyen könnyen letudnék másokat is. Vagy Csigának csak azért könnyű vásárolnom, mert mindenki másnál jobban ismerem? Nem ismerem eléggé a húgomat? Ezért van az hogy fogalmam sincs mit vegyek neki? És a szüleim...? Apa a legnehezebb. Ő mindig nehéz.
Persze a saját ajándék kvótámat mindig tudom mire költsem. Azonnal. Tavagy Guitar Hero, idén Nintendo DS! Citromzöld.
Nagyon cool!

Welcome on board

Megkaptam az állást.
Az angol megmérettetés cseppet sem volt nehéz. Csak casual conversation, nothing special. Érdekes, hogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam az angol nyelvű rész alatt. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, ha angolul beszélek...
De kanyar vissza, most ugyanis magyar vagyok és cseppet sem vagyok magabiztos. Parázok, gyötrődöm és stresszelek. A héten vállaszt kell adnom, és bár egyértelmű, el kell fogadnom, mégis vacilálok.
Jöjjön egy kis pro-kontra, csak hogy rendbetegyem magamban is.

Pro:
1. Szinte már több barátom él Pesten mint itt. Jó lesz összejárni velük, új embereket megismerni rajtuk keresztül.
2. Végre viszonylag jól fogok keresni.
3. Presztizses meló, aminek hallatán az ugyan ilyen végzettséggel rendelkezők mind elismerően csettintenek, hogy "ez igen".
4. Lesz autóm.
5. Ingyen használhatom a konditermet, medencével, szaunával.
6. Csak egy év, felfoghatom úgy is, hogy összejött egy 1 éves postdoc ösztöndíj, csak épp kedvezőbb a helyzet hisz nem kell új országba költöznöm hozzá.
7. Végre nem tékozlom el a tehetségemet semmittvésre, hisz mind a végzettségem mind a képességeim meg vannak ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek.
8. Pesten sok lehetőség van, több mint itt.



Kontra:
1. Rossz lesz megválni ettől a várostól. Egyszer már megtettem, majd beledöglöttem.
2. Hiányozni fognak az ittmaradt barátaim, még akkor is, ha nemsokára lehet hogy ők is követnek majd.
3. Új albérletet kell keresnem, és mivel közel lakom Pesthez, a szüleim már jelezték, hogy "Ugye hazaköltözöl?" Brrr... Nagyon elkényelmesedtem a saját albérletben, nem akarom ezt feladni.
4. Nagyon félek a vezetéstől, rossz sofőr vagyok, a Pesti forgalom elborzaszt.
5. Hiányozni fog a megszokott konditermem.
6. Félek a munkától. Minden aspektusától, hisz semmit nem tudok róla. Persze beletanulok majd, de mi van ha nem?
7. Félek az új munkatársaktól, mi van ha mind besavanyodott felnőtt?
8. Azt sem tudom miben illik megjelenni egy ilyen munkahelyen. Félek, hogy a ruhatáram nagy részét nem használhatom majd. Bye-bye farmer, hoodie, slampos egyetemista stílus...
9. Nem szimpi hogy ledolgoztatják az ebédidőt.
10. A szabadidőm jelentősen beszűkül majd.
11. A szüleim megölnek ha visszautasítom.
12. Útálom Pestet. A belváros elmegy, de a többi része mind undorít.

101

Amikor már tényleg lemondtam arról hogy én még idén állást találok, újra hívtak a nagy R-től. Harmadik forduló hétfőn.
Parázok.
Azért, mert szinte semmit nem tudok erről a munkakörről.
Azért, mert félek a költözéstől, az új munkatársaktól, az autóvezetéstől, és attól, hogy rosszul döntök, és már az első héten ott akarom majd hagyni, de még 3 hónapot hányom-vetem magamban, mert nem merek lépni, és ez a 3 hónap pokol lesz.
Félek a harmadik fordulótól is, ugyanakkor örülök is az angol nyelvű megmérettetésnek.
Félek az öltönyös irodai munkától, a szabadidő hiányától, a koránkeléssel együtt járó hányingertől...
Félek Budapesttől.
Ez fura, mert borderline pesti vagyok már több, mint 20 éve, de az elmúlt 9 év Szeged rámnyomta a bélyegét. Imádom azt a várost, és Budapestet mint valami negatív tükörképének látom. Mint Mario meg Wario.

Tegnap Bécsben voltam. Először volt időm kicsit csatangolni a városban, bár nem először járok ott. Megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nagyon szép volt, de karácsonyfadíszeken és puncson kívül mást nem lehetett kapni :/ Megnéztük a Mariahilfert is, ahol karácsonyfadíszeken és ruhákon kívül mást nem lehetett kapni... :/
Geeky kis lelkem remélt valami jó kis comic book store-t vagy ilyesmit... Ja, és életemben nem voltam még olyan zsúfolt Mekiben, mint ott. Minden ülőhely foglalt, és a legtöbb melllett pedig már sorban is álltak.
Tennék fel képeket, hogy kerek legyen a bejegyzés, de a tesóm fényképezőgépe volt csak nálunk. Nála vannak a képek.

Csak vidd tovább a dalt...

Dávid bennt maradt!
...
Wow... sosem néztem még Megasztárt. Nem ismerem egyik korábbi megasztár győztest sem, és szerintem még az American Idol-ban is jobban otthon vagyok, mint ebben a műsorban. Aztán pár hete elkezdtem nézni anyával. Csak beszélgetni akartam vele egy kicsit, és oda ültem mellé. Sosem nézek tv-t szinte, csak a Playstationhöz használom.
Megnéztem vele egy adást, és ráébredtem mennyire hiányoznak a közös családi tévézések. Szerintem a Dallas óta nem néztünk semmit együtt rendszeresen. Persze mivel a húgom már nem él itthon, így sem az igazi, de mindenképp előrelépés az eddigiekhez képest.
Még kedvencem is van: Dávid.
A térdem vertem örömömben, hogy a mai gyengébb teljesítménye mellett is bennt maradt. Persze ez teljes egészében az üresfejű tizenéves tyúkokból állló fangirl hordájának köszönhető, de mindegy.
Nyerni szerintem a Viktor fog, de örülök, hogy láthatom még Dávidot is.
Szegény Tamarát nagyon sajnáltam. Meg is könnyeztem a búcsúját, de úgy gondolom elegánsan távozott, eddigi legjobb teljesítményével.

Mi is történt még a héten? Privát gazdasági válságom tovább tart, azaz még mindig semmi potenciális álláslehetőség...
Ma esett a hó, bár nem maradt meg, de mindenképp durva, figyelembe véve a tényt, hogy egy hete ilyenkor még pólóban mentem ki az utcára. (Na jó, egy laza pulcsiban....)
Jövő héten Bécs és Karácsonyi vásár!
Kb ennyi...
Písz áut!

Mess

Elhanyagoltalak pici blogocskám... Ne haragudj, de...

Big time... :( Még mindig semmi válasz munkaügyben, bár nem is bánom annyira. Jobb szeretnék inkább külföldön szerencsét próbálni. Épp erősen várom, hogy az ölembe pottyanjon egy ajánlat (merthogy ötletem sincs, hogy kezdjem a keresést mondjuk egy floridai állás után...)

Megvolt a halottak napja. Szépen telt, és örülök, hogy sikerült elmondanom anyának, mennyire örülök, hogy a szeretteim nagy részét még nem vesztettem el, és viszonylag kevés emberre kell ilyenkor emlékeznem. Olyan ritkán mondom neki hogy szeretem...

Persze most is Halloween lázban égtem. Útálom, hogy nálunk nem ünneplik. Valahogy az egész kocepció számomra szervesen összefonódott a 80-as évekkel. Szerintem az E.T. miatt. Abban találkoztam először a Helloween-el azt hiszem... Ilyenkor általában full 80-as filmeket nézek... de most kihagytam az E.T.-t, inkább a Vissza a jövőbe mellett dönöttem. Imádom ezt a filmet is... meg az egész 80-ast, meg a rozsomákot...

Power of love

Ezt ma fotóztam. November 3 és pólóban kimenős verőfényes napsütés a hátsó kertben. Imádom. Warm and fuzzy feeling-et fokozta ma ez a videó is.

Battle cat

Megvolt az állásinterjú tegnap. Ez már egy igazi 'nagyfiú' munkahely lenne. Nem hiszem, hogy valami nagyot alakítottam volna... Nem volt vészes, de a végén közölték, hogy kicsit magas bérigényt adtam meg. Ettől leizzadtam... Azt a bérigényt írtam be, amivel egy haveromat felvették annak idején 2 éve ugyan ilyen munkakörbe... :/
Mindegy, most alig tudok másra koncentrálni, mint a szombati bulira. Végre találkozom a barátaimmal, akikkkel nyár óta csak a neten futok össze. Még a 10 éves érettségi találkozómat is hajlandó vagyok kihagyni érte, mert a mostani barátaim sokkal fontosabbak, mint néhány blast from the past...

Megérkezett közben Skeletor és egy Battle cat figura is. Állati! Viszonylag olcsón hozzájutottam, ami azért jó, tekintve hogy Battle cat tényleg csak egy darab műanyag, minden action feature nélkül, és első ránézésre valami vásári kacatnak tűnhet. Még szerencse hogy én tudom értékelni :)
Csinálok róluk pár fotót ma délután.

Találkozók

Mostanában szinte már a készülő disszertációmmal takarózok... Szó szerint, mert káoszban látom át leginkább a dolgokat. De nem is ez a lényeg.
Pénteken visszajeleztek a Richtertől!
Behívnak elbeszélgetésre, sőt meg akarnak hallgatni a törzskönyvezői munkakörben is, pedig arra nem is jelentkeztem! Ez nagyon feldobott, bár aztán később megtudtam, hogy a Richter már viszonylag régen keres törzskönvezőt, csak nem talál, mert senki nem akar odamenni...
Mindenesetre elmegyek, aztán meglátom. Akármi is lesz, ez már igazi "nagyfiú" munkahely lesz.
És ekkor még nem ért véget a péntek. Nem sokkal később ui újra megkerestek, csak most egy norvégiai gyógyszerész állás miatt. Erről is hallottam már, ki lehet menni egy évre, és amilyen kaladvágyam mostanában van, még meg is tenném. Viszont a phd-t előbb mindenképp be akarom fejezni, szóval ez most elnapolva...
Még azon filózom, hogy lemondjak-e teljesen a külföldi post doc terveimről, vagy álljak végre a sakramra és kérjek egy ajánlást Hustonba? Ez még egy fogas kérdés...

Megvolt az egyetemi évfolyamtalálkozó. Nem is volt olyan rossz. Hihetetlen hogy már 5 év eltelt. Az együtt töltött 5 év sokkal hosszabbnak tűnik, mint az azóta eltelt idő. Sok nagy pocak, sok esküvői/gyerek fotó, de alapjában véve nem sok változás. Persze végzés után olyan 2 évig még simán találkoztunk viszonylag gyakran az egyetemen, szóval azért nem volt az olyan rég, amikor utoljára láttuk egymást.
Jövő héten gimis találkozó. Nem jelentkeztem rá. Valószínűleg nem is megyek el. Sokkal kevesebb kedvem van hozzá, pedig az 10 éves lesz... Kerekebb szám, és bunkóság hogy kihagyom... de annyira NEM AKAROM!
Pedig nem is volt rossz osztályom... Egy szemétláda vagyok...

Nagy változás?

Hát az a bizonyos "Nagy változás" még várat magára...
Igazából az életem az eszméletlen unalmas szintet súrolja mostanában. Rengeteg szabadidő helytelen eltöltése. Erről szól. Már azon a szinten vagyok, hogy akkor is végigviszem a Super Mario World-öt, ha addig élek is...
Erre ma ezt találom a Penny Arcade-en:

Olyan hihetetlenül aranyos :D

Csak mert hihetetlen jó fej vagyok, dobok egy linket a Dr. Mario zenéjének hangversenyi változatához. Eszméletlen jó :D

Dr. Mario

Megismertem egy nagyszerű embert a héten, akiről többet nem mesélhetek sajnos. Ha meg tenném, meg kellene öljelek titeket :)

Szombaton évfolyamtalálkozó lesz, amivel kapcsolatban még mindig vegyesek az érzelmeim. Egyenlőre az 'A-terv' az, hogy elmegyek, lekezelek mindenkivel, eszek, kicsit dumálok, sokat kérdezek majd másokról, hogy ne kelljen magamról beszélnem, aztán korán lelépek.
Már előre látom ennek a tervnek a keréktörőjét.
Dönci.
Nálam fog aludni, gondolom együtt is megyünk majd... és ő biztos nem akar majd korán hazajönni. Dammit...

Nagy változás?

Tegnap feladtam egy állásjelentkezést. Az elsőt már rég óta. A munka nehéz, de jól fizet és elismerést hozna. Nem tudom akarom-e egyáltalán. Nagyon nagy változásokat idézne elő az életemben, és nagy lépés lenne afelé, hogy tényleg felnőjek. El is kéne költöznöm hozzá Pestre.
Most nem merek belépni a levelezőmbe...

Az esküvő

Hát túl vagyunk rajta.
A tesóm immár asszony. Jól sikerült. Még a kis meglepetésem is működött. Csináltam egy tribute videót mindkettőjüknek csecsemőkortól a jelenig. Mindenki meglepődött, sírás is volt, szóval siker...
Az este többi részéről sajnos nem mondható el ez. Legalábbis részemről. Igyekeztem meghúzódni a háttérben, hogy még véletlenül sem kelljen mulatnom. Ugyanis nem tudom hogyan kell. Egyszerűen nem tudom. Ki merek állni egy csomó prof elé előadást tartani, de nem merek kimenni a rokonok/barátok (inkább csak ismerősök) közé táncolni. A legrosszabb az, amikor valami körtáncba kezdenek, és én maradok az egyetlen aki ül. Ez ugyanis feltűnő. Ilyenkor megpróbálnak berángatni a körbe, ami még rosszabb, mert erre azonnal a "csak azért sem!" magatartással válaszolok. Ez nálam ösztönös.
Vagy magamtól, vagy sehogy. De annyira nehéz magamtól...
Egyszerűen üres vagyok. Kiemehetek oda, csinálhatom azokat a mozdulatokat, amiket mások, még mosolyoghatok is, de végig azon fogok gondolkodni, hogy mi értelme ennek? Beállni a sorba, nem kitűnni. Ezen kívül több nem jut eszembe.
Üres vagyok.

Lassan jó lenne leakasztani egy munkát is. Jövő hónapban egyetemi + gimis évfolyam/osztály találkozó. Az egyetemire el kell mennem, ha már ebben a városban lesz. Már be is jelentkeztek hozzám ittalvásra. Nagyon furcsán néznének rám, ha azt mondanám nincs kedvem menni. Pedig nincs, de hozzájuk mégis inkább közlebb érzem magam, főleg hogy egy részükkel még most is napi kapcsolatban állok.

Ja, és tegnap este sikerült nyélbeütnöm egy jó kis Ebay üzletet! Lassan itt a mindenszentek. Mi is lenne stílusosabb, mint egy Skeletor figura? Alig várom, hogy megérkezzen!

Hanayume

Húgom esküvője part 1. Ma lement a polgári meg az egyik templomi. Este kis vacsora csak szűk családtagoknak...
FAILED
Nem tudom miért, de valahogy nem szűk családtagok is jelen voltak lásd pl a pap és családja, ezért nemigen fértünk el a kibérelt asztalnál az étteremben, én 2 nagyi közé voltam szorítva, és az egyik sokat ivott... Tesóm, a menyasszony (Hanayume-chan :) menyasszony japánul) nemigen volt megelégedve a kiszolgálással, és azzal sem hogy folyamatosan anyának kellett kiabálnia, aki az asztalsor túloldalán ült, ha akart valamit. Az ültetést sem értem, hogy miért nem tartottuk be, emiatt szorult anya és apa a pótülésekre.
Ráadásul anya hiperszenzitív volt, és a tesóm a vacsora végén mondott neki valamit, amin ő megbántódott. Emiatt kicsit paprikás most a helyzet.
Remélem a holnapi 2. felvonás jobban fog sikerülni . . .

Dexter

A héten kezdtem el nézni a Dexter című sorozatot. Sokan ajánlották már korábban, de valahogy eddig kimaradt.
Nos... nagyon tetszik. Kellően beteg és izgalmas, de a főhős monológjai a kedvenceim. Ahogy felismeri, hogy mennyire különbözik a környezetétől, és ahogy metódikusan mindent megtesz azért hogy beilleszkedjen. Hogy ne tűnjön ki. Olyankor mintha magamat hallanám...
Mosolyogni egy fotón csak hogy ne lógj ki a sorból?
Randizni valakivel csak hogy ne lógj ki a sorból?
Been there, done that...
Néha én is úgy érzem hogy üres vagyok belül. Ezzel a sorozattal hamar végezni fogok.

SZIN 1

Szeged kis város.
Újra és újra el kell ezt mondanom magamnak. Csak egy ilyen kis városban történhet meg, hogy egy fesztiválon éjszaka, sötétben belebotlok az iwiw stalker-embe. És megörtént. Ő jött oda hozzám, én meg sem ismertem volna. Úgy beszélt, mintha egy hírességgel találkozott volna éppen. Kííínos pillanatok. Nagy nehezen leráztam, de nem volt könnyű, mert közben Dönci is a képbe került, és beszélni kezdett. Ha Dönci beszél, akkor mindenféle butaság ömlik a buta szájából...
De mi történt tegnap?
Kezdtünk a nagyszimpadnál, ahonnan gyorsan leléptem, majd ALVIN! Fergetegeset buliztam, nagyon érzi a nyakam a headbang-et... Közben találkozások ismerősökkel, majd Kiscsillag. Sátorban, ezer fokban... de akkor is jó volt. Utána Morcheeba, közben még kis iszogatás Anitáékkal, és a végére totál bekészülés. Ekkor került újra elő Dönci, aki ex-évfolyam/szobatársam és nálam száll meg. Tudni kell róla, hogy mellette mindig kalandos az élet. Tegnap sem volt másképp. Még hazaindulás előtt részegen bevásárolt 2, azaz KÉT darab csülköt. Ott hagyott egy valag pénzt érte, otthon ettünk belőle vagy 3 falatot, és ő utána még hányt is. Szép.
Kíváncsi vagyok mi vár ránk ma...

SZIN 0

Ígérjétek meg, hogy soha nem fogtok körüzenetet küldeni az iwiw-en a volt áltsulis osztálytársaknak, "Gyere át hozzám vasárnap, összehívom a régi bandát és bulizunk egy jót" szöveggel, amikor valójában piramisjátékos előadást akarsz tartani nekik!
Nagyon rossz poén :(

Fura, hogy erre a találkozóra milyen szívesen indultam, a gimisre meg nem akarok elmenni, holott a gimis osztályom sokkal jobban szerettem. Ráadásul az 5 éves egyetemi találkozó is közelít. Lehet hogy fogom magam, összeszorítom a fogam, és elmegyek mindegyikre. Nagyon antiszociális kezdek lenni mostanában egyébként is.

Tegnap kimentem SZIN 0. napra. Az a szívás, ha az ember már nem egyetemista, hogy az ilyen bulikra nehéz a társaságot összehozni már. Főleg akkor, ha a "társaság" nagy része agyatlan diszkózenére gerjed, és inkább otthon iszik. Mindegy, kimentem egyedül, és bár sokáig úgy éreztem egy nagy. felkiáltójel villog a fejem fölött, "Egyedül van" szöveggel... később rájöttem, hogy kurvára ne feltünő.

Meghallgattam a Backyard Babies-t, akiket csak a a Guitar Hero III-ból ismerek. Nagyon nagy bulit csináltak, bár nem voltak túl sokan rajta. Sajnos az elejét lekéstem, mert viszonylag korán kezdtek. Azt gondoltam a kedvenc számom, a Minus celsius már biztos le is ment... de aztán a végén a 3. visszatapsoláskor lejátszották! Eszméletlen volt!
Az utána következő Tankcsapdán legalább 5X annyian voltak. Én pörögtem kicsit HS7-en, aztán bekerültem valahogy egy raggie party-ba egy sátorba, ahol épp a Korai öröm kezdett. Jó volt, nagyon élveztem, de a meleg/füst/pára kombó végül kiűzött a sátorból. Kifelé menet még megálltam Csapdán, de megint csak arra jöttem rá, hogy már nem nekem szól a zenéjük. Volt ott egy 6 éves forma kislány az apja nyakában. Pici öklével a sátánfejet formázva kalimpált. Nagy szám volt :) Aztán eljöttem...
Ma Kiscsillag, Alvin és persze Morcheeba! Ezeken biztos ott leszek.

Batman

Életem legboldogabb farsangja volt.
A farsangokra jellemző volt, hogy sosem készültünk fel rá időben. Mindig az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy mi legyek, és ennek gyakran olyan kínos eredménye született, mint a "törpe", a "legyező" vagy a "pillangó".
Gondolhatjátok milyen boldog voltam, amikor 9 éves koromban anya azzal jött haza, hogy este a farsangon Batman leszek! Valami ismerősétől kérte el a jelmezt, és én első pillanatban kicsit csalódott is voltam, mert azt hittem a jelmezhez az "izmok" is mellékelve lesznek. Hisz Batman is csak a ruhájában volt izmos a filmben, civilben nem. Amint a fejembe húztam a csukját már semmi sem számított. Csak az, hogy én vagyok Batman.
Eszméletlen sikerem volt.
Mindenki tudta ki van a maszk alatt, de mégis mindenki Batman-nek szólított. Olyan fiúk hívtak fogócskázni a művelődési ház nagyteremében, akik azelőtt sosem beszéltek velem. Még egy kalandba is bevettek, amikor is kilógtunk az egyik ablakon a lezárt udvarba. Fantasztikus volt. Kilógtam a sok elcsépelt Cowboy, Robot, Lány, Törpe és egyéb jelmez közül. Én voltam a legklasszabb. Talán valami díjat is nyertem, nem emlékszem már.
Sosem felejtem el.
:)
Imádtam Batmant.
Persze megvolt a film kalózkópián, nem sokkal a permier után. Anya nem vitt el rá a moziba, akárennyire is könyörögtem. Egy barátom volt Pesten megnézni és mesélte, hogy egy nagy Batman figura lógott a moziban a plafonról. Akkoriban még nem voltak elterjedve a moziban az életnagyságú reklám táblák sem. Szóval ez igenis nagy szám volt.
Persze rongyosra olvastam a filmképregényt, és egy cirkuszi látogatás során a cirkusz előtti bazársoron kaptam egy Batman figurát is. Gumiból volt, nem lehetett mozgatni, de imádtam. Elő is keresem majd, meg kell lennie valahol...
Aztán egyszer hazafelé a suilból a trafik kirakatában megláttunk egy Batman akciófigurát. Bootleg volt, azaz hamisítvány, de ezt én akkor nem tudtam, és nem is érdekelt. Minden srác akart egyet. Akkoriban a nagyim vigyázott rám délutánonként, és én amint hazaértem hozzá megkértem, hogy hagy vegyem meg a Batmant. 180 Ft volt. Mama beleegyezett, és én visszasiettem a tafikba, mielőtt a többiek megelőznének. Utána nagyon szorgalmasan írtam meg a leckét a mamánál, és szót fogadtam egész délután. Nagyon hálás voltam neki. Anyánál egy ilyen kérés minimum egy veszekedést, és több nap reménytelen könyörgést jelentett volna, majd hónapokkal később valamilyen alkalomra kapott ajándékként manifesztálódott volna.
Mikor beindult a Batman képregénysorozat itthon két sokk ért. Az egyik az volt, hogy Batman ruhája nem fekete, hanem szürke-kék. A másik pedig a történetek színvonala volt. A Gyilkos tréfa nem egy 9 évesnek való sztori. Nem értettem, és megrémített. Ennek ellenére vettem a képregényt.
Ezt a visszaelmkéezés áradatot is az új Batman film váltotta ki belőlem. Még mindig a hatása alatt állok.

Dark Knight

Most értem haza a moziból.
Ez a film valami zseniális lett! Teljesen a hatása alá kerültem. Útáltam az előző részben Christian Bale-t mint Bruce Wayne-t, és most is tartom a véleményem miszerint nem jó választás, és útáltam az előző rész tojásfej alakú Batman maszkját, amit sajnos itt sem cseréltek le. Viszont ez a film mindezen hibák ellenére is eszméletlen jó!
Olyan mintha egy szuperhős filmhez a változatosság kedvéért még forgatókönyvet is írtak volna!
Olyan mintha újraírták volna az első Batmant, ami a 9 éves önmagamnak szólt, úgy hogy így majdnem 20 évvel később újra élvezni tudjam.
Fenomenális!