Welcome on board

Megkaptam az állást.
Az angol megmérettetés cseppet sem volt nehéz. Csak casual conversation, nothing special. Érdekes, hogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam az angol nyelvű rész alatt. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, ha angolul beszélek...
De kanyar vissza, most ugyanis magyar vagyok és cseppet sem vagyok magabiztos. Parázok, gyötrődöm és stresszelek. A héten vállaszt kell adnom, és bár egyértelmű, el kell fogadnom, mégis vacilálok.
Jöjjön egy kis pro-kontra, csak hogy rendbetegyem magamban is.

Pro:
1. Szinte már több barátom él Pesten mint itt. Jó lesz összejárni velük, új embereket megismerni rajtuk keresztül.
2. Végre viszonylag jól fogok keresni.
3. Presztizses meló, aminek hallatán az ugyan ilyen végzettséggel rendelkezők mind elismerően csettintenek, hogy "ez igen".
4. Lesz autóm.
5. Ingyen használhatom a konditermet, medencével, szaunával.
6. Csak egy év, felfoghatom úgy is, hogy összejött egy 1 éves postdoc ösztöndíj, csak épp kedvezőbb a helyzet hisz nem kell új országba költöznöm hozzá.
7. Végre nem tékozlom el a tehetségemet semmittvésre, hisz mind a végzettségem mind a képességeim meg vannak ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek.
8. Pesten sok lehetőség van, több mint itt.



Kontra:
1. Rossz lesz megválni ettől a várostól. Egyszer már megtettem, majd beledöglöttem.
2. Hiányozni fognak az ittmaradt barátaim, még akkor is, ha nemsokára lehet hogy ők is követnek majd.
3. Új albérletet kell keresnem, és mivel közel lakom Pesthez, a szüleim már jelezték, hogy "Ugye hazaköltözöl?" Brrr... Nagyon elkényelmesedtem a saját albérletben, nem akarom ezt feladni.
4. Nagyon félek a vezetéstől, rossz sofőr vagyok, a Pesti forgalom elborzaszt.
5. Hiányozni fog a megszokott konditermem.
6. Félek a munkától. Minden aspektusától, hisz semmit nem tudok róla. Persze beletanulok majd, de mi van ha nem?
7. Félek az új munkatársaktól, mi van ha mind besavanyodott felnőtt?
8. Azt sem tudom miben illik megjelenni egy ilyen munkahelyen. Félek, hogy a ruhatáram nagy részét nem használhatom majd. Bye-bye farmer, hoodie, slampos egyetemista stílus...
9. Nem szimpi hogy ledolgoztatják az ebédidőt.
10. A szabadidőm jelentősen beszűkül majd.
11. A szüleim megölnek ha visszautasítom.
12. Útálom Pestet. A belváros elmegy, de a többi része mind undorít.

101

Amikor már tényleg lemondtam arról hogy én még idén állást találok, újra hívtak a nagy R-től. Harmadik forduló hétfőn.
Parázok.
Azért, mert szinte semmit nem tudok erről a munkakörről.
Azért, mert félek a költözéstől, az új munkatársaktól, az autóvezetéstől, és attól, hogy rosszul döntök, és már az első héten ott akarom majd hagyni, de még 3 hónapot hányom-vetem magamban, mert nem merek lépni, és ez a 3 hónap pokol lesz.
Félek a harmadik fordulótól is, ugyanakkor örülök is az angol nyelvű megmérettetésnek.
Félek az öltönyös irodai munkától, a szabadidő hiányától, a koránkeléssel együtt járó hányingertől...
Félek Budapesttől.
Ez fura, mert borderline pesti vagyok már több, mint 20 éve, de az elmúlt 9 év Szeged rámnyomta a bélyegét. Imádom azt a várost, és Budapestet mint valami negatív tükörképének látom. Mint Mario meg Wario.

Tegnap Bécsben voltam. Először volt időm kicsit csatangolni a városban, bár nem először járok ott. Megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nagyon szép volt, de karácsonyfadíszeken és puncson kívül mást nem lehetett kapni :/ Megnéztük a Mariahilfert is, ahol karácsonyfadíszeken és ruhákon kívül mást nem lehetett kapni... :/
Geeky kis lelkem remélt valami jó kis comic book store-t vagy ilyesmit... Ja, és életemben nem voltam még olyan zsúfolt Mekiben, mint ott. Minden ülőhely foglalt, és a legtöbb melllett pedig már sorban is álltak.
Tennék fel képeket, hogy kerek legyen a bejegyzés, de a tesóm fényképezőgépe volt csak nálunk. Nála vannak a képek.

Csak vidd tovább a dalt...

Dávid bennt maradt!
...
Wow... sosem néztem még Megasztárt. Nem ismerem egyik korábbi megasztár győztest sem, és szerintem még az American Idol-ban is jobban otthon vagyok, mint ebben a műsorban. Aztán pár hete elkezdtem nézni anyával. Csak beszélgetni akartam vele egy kicsit, és oda ültem mellé. Sosem nézek tv-t szinte, csak a Playstationhöz használom.
Megnéztem vele egy adást, és ráébredtem mennyire hiányoznak a közös családi tévézések. Szerintem a Dallas óta nem néztünk semmit együtt rendszeresen. Persze mivel a húgom már nem él itthon, így sem az igazi, de mindenképp előrelépés az eddigiekhez képest.
Még kedvencem is van: Dávid.
A térdem vertem örömömben, hogy a mai gyengébb teljesítménye mellett is bennt maradt. Persze ez teljes egészében az üresfejű tizenéves tyúkokból állló fangirl hordájának köszönhető, de mindegy.
Nyerni szerintem a Viktor fog, de örülök, hogy láthatom még Dávidot is.
Szegény Tamarát nagyon sajnáltam. Meg is könnyeztem a búcsúját, de úgy gondolom elegánsan távozott, eddigi legjobb teljesítményével.

Mi is történt még a héten? Privát gazdasági válságom tovább tart, azaz még mindig semmi potenciális álláslehetőség...
Ma esett a hó, bár nem maradt meg, de mindenképp durva, figyelembe véve a tényt, hogy egy hete ilyenkor még pólóban mentem ki az utcára. (Na jó, egy laza pulcsiban....)
Jövő héten Bécs és Karácsonyi vásár!
Kb ennyi...
Písz áut!

Mess

Elhanyagoltalak pici blogocskám... Ne haragudj, de...

Big time... :( Még mindig semmi válasz munkaügyben, bár nem is bánom annyira. Jobb szeretnék inkább külföldön szerencsét próbálni. Épp erősen várom, hogy az ölembe pottyanjon egy ajánlat (merthogy ötletem sincs, hogy kezdjem a keresést mondjuk egy floridai állás után...)

Megvolt a halottak napja. Szépen telt, és örülök, hogy sikerült elmondanom anyának, mennyire örülök, hogy a szeretteim nagy részét még nem vesztettem el, és viszonylag kevés emberre kell ilyenkor emlékeznem. Olyan ritkán mondom neki hogy szeretem...

Persze most is Halloween lázban égtem. Útálom, hogy nálunk nem ünneplik. Valahogy az egész kocepció számomra szervesen összefonódott a 80-as évekkel. Szerintem az E.T. miatt. Abban találkoztam először a Helloween-el azt hiszem... Ilyenkor általában full 80-as filmeket nézek... de most kihagytam az E.T.-t, inkább a Vissza a jövőbe mellett dönöttem. Imádom ezt a filmet is... meg az egész 80-ast, meg a rozsomákot...

Power of love

Ezt ma fotóztam. November 3 és pólóban kimenős verőfényes napsütés a hátsó kertben. Imádom. Warm and fuzzy feeling-et fokozta ma ez a videó is.

Battle cat

Megvolt az állásinterjú tegnap. Ez már egy igazi 'nagyfiú' munkahely lenne. Nem hiszem, hogy valami nagyot alakítottam volna... Nem volt vészes, de a végén közölték, hogy kicsit magas bérigényt adtam meg. Ettől leizzadtam... Azt a bérigényt írtam be, amivel egy haveromat felvették annak idején 2 éve ugyan ilyen munkakörbe... :/
Mindegy, most alig tudok másra koncentrálni, mint a szombati bulira. Végre találkozom a barátaimmal, akikkkel nyár óta csak a neten futok össze. Még a 10 éves érettségi találkozómat is hajlandó vagyok kihagyni érte, mert a mostani barátaim sokkal fontosabbak, mint néhány blast from the past...

Megérkezett közben Skeletor és egy Battle cat figura is. Állati! Viszonylag olcsón hozzájutottam, ami azért jó, tekintve hogy Battle cat tényleg csak egy darab műanyag, minden action feature nélkül, és első ránézésre valami vásári kacatnak tűnhet. Még szerencse hogy én tudom értékelni :)
Csinálok róluk pár fotót ma délután.

Találkozók

Mostanában szinte már a készülő disszertációmmal takarózok... Szó szerint, mert káoszban látom át leginkább a dolgokat. De nem is ez a lényeg.
Pénteken visszajeleztek a Richtertől!
Behívnak elbeszélgetésre, sőt meg akarnak hallgatni a törzskönyvezői munkakörben is, pedig arra nem is jelentkeztem! Ez nagyon feldobott, bár aztán később megtudtam, hogy a Richter már viszonylag régen keres törzskönvezőt, csak nem talál, mert senki nem akar odamenni...
Mindenesetre elmegyek, aztán meglátom. Akármi is lesz, ez már igazi "nagyfiú" munkahely lesz.
És ekkor még nem ért véget a péntek. Nem sokkal később ui újra megkerestek, csak most egy norvégiai gyógyszerész állás miatt. Erről is hallottam már, ki lehet menni egy évre, és amilyen kaladvágyam mostanában van, még meg is tenném. Viszont a phd-t előbb mindenképp be akarom fejezni, szóval ez most elnapolva...
Még azon filózom, hogy lemondjak-e teljesen a külföldi post doc terveimről, vagy álljak végre a sakramra és kérjek egy ajánlást Hustonba? Ez még egy fogas kérdés...

Megvolt az egyetemi évfolyamtalálkozó. Nem is volt olyan rossz. Hihetetlen hogy már 5 év eltelt. Az együtt töltött 5 év sokkal hosszabbnak tűnik, mint az azóta eltelt idő. Sok nagy pocak, sok esküvői/gyerek fotó, de alapjában véve nem sok változás. Persze végzés után olyan 2 évig még simán találkoztunk viszonylag gyakran az egyetemen, szóval azért nem volt az olyan rég, amikor utoljára láttuk egymást.
Jövő héten gimis találkozó. Nem jelentkeztem rá. Valószínűleg nem is megyek el. Sokkal kevesebb kedvem van hozzá, pedig az 10 éves lesz... Kerekebb szám, és bunkóság hogy kihagyom... de annyira NEM AKAROM!
Pedig nem is volt rossz osztályom... Egy szemétláda vagyok...

Nagy változás?

Hát az a bizonyos "Nagy változás" még várat magára...
Igazából az életem az eszméletlen unalmas szintet súrolja mostanában. Rengeteg szabadidő helytelen eltöltése. Erről szól. Már azon a szinten vagyok, hogy akkor is végigviszem a Super Mario World-öt, ha addig élek is...
Erre ma ezt találom a Penny Arcade-en:

Olyan hihetetlenül aranyos :D

Csak mert hihetetlen jó fej vagyok, dobok egy linket a Dr. Mario zenéjének hangversenyi változatához. Eszméletlen jó :D

Dr. Mario

Megismertem egy nagyszerű embert a héten, akiről többet nem mesélhetek sajnos. Ha meg tenném, meg kellene öljelek titeket :)

Szombaton évfolyamtalálkozó lesz, amivel kapcsolatban még mindig vegyesek az érzelmeim. Egyenlőre az 'A-terv' az, hogy elmegyek, lekezelek mindenkivel, eszek, kicsit dumálok, sokat kérdezek majd másokról, hogy ne kelljen magamról beszélnem, aztán korán lelépek.
Már előre látom ennek a tervnek a keréktörőjét.
Dönci.
Nálam fog aludni, gondolom együtt is megyünk majd... és ő biztos nem akar majd korán hazajönni. Dammit...