Battle cat

Megvolt az állásinterjú tegnap. Ez már egy igazi 'nagyfiú' munkahely lenne. Nem hiszem, hogy valami nagyot alakítottam volna... Nem volt vészes, de a végén közölték, hogy kicsit magas bérigényt adtam meg. Ettől leizzadtam... Azt a bérigényt írtam be, amivel egy haveromat felvették annak idején 2 éve ugyan ilyen munkakörbe... :/
Mindegy, most alig tudok másra koncentrálni, mint a szombati bulira. Végre találkozom a barátaimmal, akikkkel nyár óta csak a neten futok össze. Még a 10 éves érettségi találkozómat is hajlandó vagyok kihagyni érte, mert a mostani barátaim sokkal fontosabbak, mint néhány blast from the past...

Megérkezett közben Skeletor és egy Battle cat figura is. Állati! Viszonylag olcsón hozzájutottam, ami azért jó, tekintve hogy Battle cat tényleg csak egy darab műanyag, minden action feature nélkül, és első ránézésre valami vásári kacatnak tűnhet. Még szerencse hogy én tudom értékelni :)
Csinálok róluk pár fotót ma délután.

Találkozók

Mostanában szinte már a készülő disszertációmmal takarózok... Szó szerint, mert káoszban látom át leginkább a dolgokat. De nem is ez a lényeg.
Pénteken visszajeleztek a Richtertől!
Behívnak elbeszélgetésre, sőt meg akarnak hallgatni a törzskönyvezői munkakörben is, pedig arra nem is jelentkeztem! Ez nagyon feldobott, bár aztán később megtudtam, hogy a Richter már viszonylag régen keres törzskönvezőt, csak nem talál, mert senki nem akar odamenni...
Mindenesetre elmegyek, aztán meglátom. Akármi is lesz, ez már igazi "nagyfiú" munkahely lesz.
És ekkor még nem ért véget a péntek. Nem sokkal később ui újra megkerestek, csak most egy norvégiai gyógyszerész állás miatt. Erről is hallottam már, ki lehet menni egy évre, és amilyen kaladvágyam mostanában van, még meg is tenném. Viszont a phd-t előbb mindenképp be akarom fejezni, szóval ez most elnapolva...
Még azon filózom, hogy lemondjak-e teljesen a külföldi post doc terveimről, vagy álljak végre a sakramra és kérjek egy ajánlást Hustonba? Ez még egy fogas kérdés...

Megvolt az egyetemi évfolyamtalálkozó. Nem is volt olyan rossz. Hihetetlen hogy már 5 év eltelt. Az együtt töltött 5 év sokkal hosszabbnak tűnik, mint az azóta eltelt idő. Sok nagy pocak, sok esküvői/gyerek fotó, de alapjában véve nem sok változás. Persze végzés után olyan 2 évig még simán találkoztunk viszonylag gyakran az egyetemen, szóval azért nem volt az olyan rég, amikor utoljára láttuk egymást.
Jövő héten gimis találkozó. Nem jelentkeztem rá. Valószínűleg nem is megyek el. Sokkal kevesebb kedvem van hozzá, pedig az 10 éves lesz... Kerekebb szám, és bunkóság hogy kihagyom... de annyira NEM AKAROM!
Pedig nem is volt rossz osztályom... Egy szemétláda vagyok...

Nagy változás?

Hát az a bizonyos "Nagy változás" még várat magára...
Igazából az életem az eszméletlen unalmas szintet súrolja mostanában. Rengeteg szabadidő helytelen eltöltése. Erről szól. Már azon a szinten vagyok, hogy akkor is végigviszem a Super Mario World-öt, ha addig élek is...
Erre ma ezt találom a Penny Arcade-en:

Olyan hihetetlenül aranyos :D

Csak mert hihetetlen jó fej vagyok, dobok egy linket a Dr. Mario zenéjének hangversenyi változatához. Eszméletlen jó :D

Dr. Mario

Megismertem egy nagyszerű embert a héten, akiről többet nem mesélhetek sajnos. Ha meg tenném, meg kellene öljelek titeket :)

Szombaton évfolyamtalálkozó lesz, amivel kapcsolatban még mindig vegyesek az érzelmeim. Egyenlőre az 'A-terv' az, hogy elmegyek, lekezelek mindenkivel, eszek, kicsit dumálok, sokat kérdezek majd másokról, hogy ne kelljen magamról beszélnem, aztán korán lelépek.
Már előre látom ennek a tervnek a keréktörőjét.
Dönci.
Nálam fog aludni, gondolom együtt is megyünk majd... és ő biztos nem akar majd korán hazajönni. Dammit...

Nagy változás?

Tegnap feladtam egy állásjelentkezést. Az elsőt már rég óta. A munka nehéz, de jól fizet és elismerést hozna. Nem tudom akarom-e egyáltalán. Nagyon nagy változásokat idézne elő az életemben, és nagy lépés lenne afelé, hogy tényleg felnőjek. El is kéne költöznöm hozzá Pestre.
Most nem merek belépni a levelezőmbe...

Az esküvő

Hát túl vagyunk rajta.
A tesóm immár asszony. Jól sikerült. Még a kis meglepetésem is működött. Csináltam egy tribute videót mindkettőjüknek csecsemőkortól a jelenig. Mindenki meglepődött, sírás is volt, szóval siker...
Az este többi részéről sajnos nem mondható el ez. Legalábbis részemről. Igyekeztem meghúzódni a háttérben, hogy még véletlenül sem kelljen mulatnom. Ugyanis nem tudom hogyan kell. Egyszerűen nem tudom. Ki merek állni egy csomó prof elé előadást tartani, de nem merek kimenni a rokonok/barátok (inkább csak ismerősök) közé táncolni. A legrosszabb az, amikor valami körtáncba kezdenek, és én maradok az egyetlen aki ül. Ez ugyanis feltűnő. Ilyenkor megpróbálnak berángatni a körbe, ami még rosszabb, mert erre azonnal a "csak azért sem!" magatartással válaszolok. Ez nálam ösztönös.
Vagy magamtól, vagy sehogy. De annyira nehéz magamtól...
Egyszerűen üres vagyok. Kiemehetek oda, csinálhatom azokat a mozdulatokat, amiket mások, még mosolyoghatok is, de végig azon fogok gondolkodni, hogy mi értelme ennek? Beállni a sorba, nem kitűnni. Ezen kívül több nem jut eszembe.
Üres vagyok.

Lassan jó lenne leakasztani egy munkát is. Jövő hónapban egyetemi + gimis évfolyam/osztály találkozó. Az egyetemire el kell mennem, ha már ebben a városban lesz. Már be is jelentkeztek hozzám ittalvásra. Nagyon furcsán néznének rám, ha azt mondanám nincs kedvem menni. Pedig nincs, de hozzájuk mégis inkább közlebb érzem magam, főleg hogy egy részükkel még most is napi kapcsolatban állok.

Ja, és tegnap este sikerült nyélbeütnöm egy jó kis Ebay üzletet! Lassan itt a mindenszentek. Mi is lenne stílusosabb, mint egy Skeletor figura? Alig várom, hogy megérkezzen!

Hanayume

Húgom esküvője part 1. Ma lement a polgári meg az egyik templomi. Este kis vacsora csak szűk családtagoknak...
FAILED
Nem tudom miért, de valahogy nem szűk családtagok is jelen voltak lásd pl a pap és családja, ezért nemigen fértünk el a kibérelt asztalnál az étteremben, én 2 nagyi közé voltam szorítva, és az egyik sokat ivott... Tesóm, a menyasszony (Hanayume-chan :) menyasszony japánul) nemigen volt megelégedve a kiszolgálással, és azzal sem hogy folyamatosan anyának kellett kiabálnia, aki az asztalsor túloldalán ült, ha akart valamit. Az ültetést sem értem, hogy miért nem tartottuk be, emiatt szorult anya és apa a pótülésekre.
Ráadásul anya hiperszenzitív volt, és a tesóm a vacsora végén mondott neki valamit, amin ő megbántódott. Emiatt kicsit paprikás most a helyzet.
Remélem a holnapi 2. felvonás jobban fog sikerülni . . .

Dexter

A héten kezdtem el nézni a Dexter című sorozatot. Sokan ajánlották már korábban, de valahogy eddig kimaradt.
Nos... nagyon tetszik. Kellően beteg és izgalmas, de a főhős monológjai a kedvenceim. Ahogy felismeri, hogy mennyire különbözik a környezetétől, és ahogy metódikusan mindent megtesz azért hogy beilleszkedjen. Hogy ne tűnjön ki. Olyankor mintha magamat hallanám...
Mosolyogni egy fotón csak hogy ne lógj ki a sorból?
Randizni valakivel csak hogy ne lógj ki a sorból?
Been there, done that...
Néha én is úgy érzem hogy üres vagyok belül. Ezzel a sorozattal hamar végezni fogok.